Császár és őfelsége ruha nélkül (Dedikált) [antikvár]

Fedlapja kopott, szerző által dedikált példány.
„A jó anyag gyakran megmunkálatlanul hever, mert hiányzik a művész" - írja Seneca. Nagy igazság az is, amit Gyulai Pál ismer föl, hogy t.i. „a népmeséknek nincs állandó formája, mint a népdalnak". Mi következik a két gondolatból? Az, hogy a népmese nem megmunkálhatatlan „szent szöveg" - hiszen akárhol olvasod Hófehérkéi, Csipkerózsikát vagy akár a különböző korokban született állatmeséket, mindegyik egy-egy eltérő variáns. Vagyis mi történt velük? Valaki „megmunkálta" őket. Hic Rhodos, hic salta! Ez az a pillanat. A jól ismert, vagy kevésbé ismert meséket felnőttek részére írtam meg (ha tetszik, át). Mondok egy alaptörténetet. Múltkor két fiatalasszonyt hallgattam ki a szomszédos cukrászdái asztalnál. „Nekem sohasem mesélnek" - nyafog az egyik. „Ne mondd már - szól a válasz - amikor a férjed éjfélkor jön haza, és Te felelősségre vonod, hogy hol járt, nem ad elő valami zavaros történetet? Na látod: ez is mese". Például.