Dacolva az elkerülhetetlennel (dedikált példány) [antikvár]

ELOSZO Az e kötetben közölt tanulmányok bő két évtized munkájának eredményeit tartalmazzák. 1985 és 1989 között - a magyar néprajzkutatásban/kulturális antropológiában gyakorlatilag előzmények nélkül - több mint másfél évet töltöttem terepmunkával Délkelet-Ázsiában, a közép-vietnami felföldön, egy hegyi törzs, a brúk körében. A kiválasztott terep egyike a világ néprajzinyelvi-kulturális szempontból legkevésbé ismert területeinek. A közismert geopolitikai körülmények, a több évtizeden keresztül dúló vietnami háború, majd az azt követő politikai bezárkózottság gyakorlatilag hozzáférhetetlenné tették az országot a tudományos kutatás számára. Ez alól egyedül a szocialista országok kutatói mentesül(het)tek. így először életemben előnyét élvezve annak, aminek addig csak hátrányát láttam: hogy „szocialista" országban születtem, a vietnami-magyar akadémiai együttműködés keretében, nemzetközi szempontból jószerével máig egyedülálló módon, hosszú időtartamú, résztvevő megfigyelésen alapuló kutatást végeztem egy „klasszikus" és „archaikus" délkelet-ázsiai törzsi kultúrában. A „klasszikus" terep „klasszikus" kérdésfelvetéseket von maga után. Meglehet, az elmúlt húsz évben bekövetkezett világméretű változások nyomán, az indusztrializáció, a globalizmus, a transznacionalizmus korában mára már „elavultnak" tűnik kis léptékű, rokonságon alapuló, „zárt", önellátó társadalomról, archaikus termelési technikákról vagy vallási elképzelésekről értekezni. Ám a gyűjtés időpontjában, sőt helyenként azóta is, a brúk ténylegesen ilyen körülmények között éltek - s éppen ez a tény teszi őket és velük kapcsolatos anyagomat nemzetközi szinten is egyedülállóvá. Egy külföldi kollégám szerint egyike vagyok azoknak az „utolsó dinoszauruszoknak", akiknek még megadatott, hogy személyes tapasztalatokkal rendelkeznek ezen utolsó, „elszigetelt" délkelet-ázsiai törzsi társadalmakról, s ily módon szervesen kötöm össze az engem megelőző „nagy" francia generáció (G. Condominas, J. Dournes, G.-A. Haudricourt és mások) munkásságát az övékkel, akik ilyet - az időközben beállott változások miatt - már csak könyvekből ismernek. Az „elszigeteltség" vagy „archaikusság" persze, mint látni fogjuk, történelmi távlatokban is csak viszonylagos. A brúk a 17. szélességi fok, az egykor Vietnamot két részre vagy befolyási övezetre - a „kommunista" Északra és a „kapitalista", Amerika-barát Délre - osztó „demilitarizált zóna" két oldalán laknak. Ily módon a háború minden pusztítását jócskán megszenvedték. Két tűz közé kerülve, a túlélésért küzdve mindkét harcoló fél oldalán feltűntek, többnyire kényszerből. A vietnami háború története a maga 1,1 millió tonna ledobott bombájával, hozzávetőleg 1-3 millió vietnami, illetve 50 000 amerikai halottjával, napalmbombáival, lombhullást okozó kemikáliáival (Agent Orange) és egyéb részleteivel jól ismert - e kontextusban mindössze emlékeztetni kell