De historia urbis nostrae 1. (dedikált példány) [antikvár]

de história urbis nostraeELÖLJÁRÓ BESZÉDAz első Szenttamásról megjelent magyar nyelvű helytörténeti tanulmányokat összegyűjtő kötet szerzői nem történészek, a múlt felkutatását nem hivatásszerűen, hanem kíváncsiságból, értékeink megőrzése céljából végzik. Dr. Papp György, az újvidéki Magyar Tanszék tanára, tanárom és kollégám néhány évvel ezelőtt felhívta a figyelmemet arra, hogy Szenttamás a néprajzot, népművészetet, nyelvjárást, művelődéstörténetet illetően fehér folt Vajdaság térképén. Ö biztatott a honismereti, helytörténeti témák kutatására. Szenttamás múltjának alaposabb megismerésére. Négy évvel ezelőtt kezdtem el kutatni a század eleji helyi színházi életet, és adatgyűjtés közben fokozatosan feltárult előttem egy világ, amelyre ma már alig emlékszik valaki, csupán egy-két legenda, anekdota maradt fenn a kor embereiről, eseményeiről. A helytörténeti kutatásokban rejlő számtalan lehetőség, illetve Papp tanár úr intelme késztetett arra, hogy felkeressem azokat a szenttamásiakat, akikről tudtam, városunkra vonatkozó adatokat, régi képeslapokat, újságcikkeket gyűjtögetnek, levéltárakban kutatnak, és rávegyem őket, foglalják írásba kutatásaik eredményeit. Utólag kiderült, elég helytörténetírónk van ahhoz, hogy megszülessen egy kétkötetes helyismereti, várostörténeti témájú mű is.A kötetek írásai a XIX. század közepétől a mai napig foglalják össze városunk történetének néhány szegmentumát. Az ebben a periódusban előbb a Habsburg Monarchia kötelékébe tartozó területeken, majd a kiegyezés után az Osztrák-Magyar Monarchiában élő, 1920-tól pedig egy új, az idők folyamán a nevét többször változtató országba szakadt nép próbált megmaradni a fészkében, alkalmazkodni a körülményekhez, és közben megőrizni nemzeti identitását, vallását, becsületét. Nem volt könnyű, a fennmaradt írások, fényképek mégis arról tanúskodnak, hogy gazdag művelődési és vallási élet, érdekes hagyományok, szokások, sikeres sportélet jellemezte helységünket ebben az időszakban. A régi képeslapok egy társadalmi, kulturális vonatkozásban fejlett városról tanúskodnak. A XXI. század eleji szenttamási már nemigen tudja, hogy a Schleuse kikötő volt, a csatorna fontos vízi útvonal, a vasúton vonatok közlekedtek, a mai általános iskola helyén zárda állt, a korzón sétálva ismerkedtek, társalogtak, és vasámap ünneplőt öltöttek az emberek.Városunk múltja az ország, a nemzet, az egyetemes történelem része. A tanulmányok lokális kulturális és sporteseményeket, intézmény-, szervezet- és épülettörténeteket, visszaemlékezéseket örökítenek meg, szokásokat, hagyományokat rekonstruálnak, városunkhoz kötődő személyek életét és műveit, a nyelvhasználatot és a névadási szokásokat tanulmányozzák.Köszönettel tartozunk Szenttamás önkormányzatának és a Szenttamási Népkönyvtárnak a könyv kiadásához nyújtott támogatásukért, és mindazoknak, akik képekkel vagy adatokkal bővítették az anyagát.Az olvasónak azzal a reménnyel adjuk át a tanulmánykötetet, hogy a benne leírtak erősítik a lakóhelyünkhöz való érzelmi kötődést, a lokálpatriotizmust és elődeink jobb megbecsülését.Szenttamás. 2011. júniusDr. HOR VÁTH FUTÓ Hargita