Dévényi Sándor (dedikált példány) [antikvár]

Egy öregebbnek nincs nagyobb öröme, mint egy nála fiatalabb tehetségét elismerni. Én is így vagyok Dévényi Sándorral. Külön öröm, hogy a túl nagy és balkánivá züllesztett, önző és bezárult nemzetközi Budapest határain túl, Magyarországon az építészet olyan, ma már megfellebbezhetetlen tekintélyeket nevelt fel, mint Dévényi Sándor Pécsett, Bodonyi Csaba Miskolcon, Bán Ferenc Nyíregyházán, és hála Istennek vannak még jó néhányan. Dévényi expresszív; néha ironikus koncepciói az európai építészet sokszor idézett és számon tartott szellemi komponensei. Alkotásait a nemzetközi építészeti irodalom szerepelteti. Dévényi Sándor nyitott, egészséges, vidám ember, akinek a „szíve a helyén van". Reprezentatív feladatokkal az elmúlt és a mai világ sem kényezteti el. Azt építette meg, amit barátaival kiharcolt magának. Sajnálom, hogy idáig vele is úgy bánt el ez a kor; mint nagy elődeivel: a szélre sodorja. A hatalom - különösen, ha idegen - mítoszát unalomból és gőgből alakítja ki. Tegnapelőtt Hitler és Sztálin klasszicizmusa, tegnap házgyárak hatalmas kártyavárai, ma polírozott márvány kell. Dévényi szürreális nagyításai, villámsújtotta tektonikája, Escher-t idéző labirintusai, felgyűrt, eklektikus architektúrája, igazi, vérbő tehetsége nem kell a gőgös szürkeségnek, de kell az embereknek. Nekem is kell. Örömmel és azzal a bizalommal várom minden munkáját, ahogy a gyermek születését várja az ember: ki lesz az, mit hoz magával, kivel lesz gazdagabb megint ez a világ? Üdvözlöm ezt a könyvet, Dévényi Sándor munkáinak szép válogatását, várom a világ megváltozását és benne Dévényi Sándor gazdag, szép építészetét, mely egészséges, vidám, nyitott emberek társadalmának mítoszát fejezi ki.