"Dráma hősének jöttem a világra" (dedikált példány) [antikvár]

„A származásod proletár, az életviteled polgári, a karaktered arisztokrata" (Várkonyi Nándor) Bevezetés Kötelező kísérletnek és adósságnak tekinthető ez a könyv. Kísérletnek, egy szokatlan ember szokatlan élete, szokatlan pályája bemutatásának. És kötelezőnek is, hiszen igazságtalan lenne és adós maradna az utókor, ha legalább post festum, legalább nagy vonalakban, nem vázolná fel annak az irodalomtörténésznek, kritikusnak, műfordítónak a pályaképét, aki úgy próbált életművet teremteni, hogy szembeszegült korával, társadalmával, kortársaival, szerkesztőségeivel, a hatalommal képviselőivel egyaránt. A szocialista rendszerrel, a történelmi materializmussal, a marxista irodalomfelfogással, a híres/hírhedt „három t" kultúrpolitikájával, a velük megbé-kélőkkel és együttműködőkkel szembenálló, a szellemi életből száműzött és önkéntesen is száműzetésbe vonult irodalmár volt Rajnai László. Es egy örökkön örökké konfliktusok sűrűjében élő, szakmatársaival folytonos polémiát folytató, irodalom-felfogásáért örök harcban áUó, nagy tudású és nagy tehetségű, ígéretesen induló, sokra (többre) hivatott, érzékeny lelkületű, ám igen „nehéz ember", akinek élete kiaknázatlanul maradt nagy lehetőségeket, post mortem életműve - benne gazdag levelezése - pedig a magyar irodalom értékes kincseit rejti magában. Pályarajza, élet- és alkotói pályájának vázlata - részben helyzetéből, részben személyiségéből, részben nézeteiből fakadóan - a korabeli viszonyokat, az irodalmi élet folyamait, szellemi műhelyeit, fő- vagy mellékszereplőit sok szempontból a konvencionálistól, a megszokottól eltérő módon ábrázolja. Őt magát, ellentmondásos személyiségét is valósan, árnyaltan igyekeztem bemutatni: a tehetséget, az ígéretet, a stílusművészt, a futni hagyott lehetőségek és az ideológiai-politikai okokból közölhetetlen írások miatt kesergő, a világhoz alkalmazkodni nem tudó, de attól viszont mindezt elváró, a totális - főként a szellemi - diktatúrával következetesen szembenálló embert és alkotót. Kortársai sem jelenhettek meg másként. Egyesekről, az eddig ismertnél, az évek, évtizedek során rögzültnél, a „megszokottnál" elismerőbb, másokról a korábbi ismereteink alapján „elvárhatónál" kevésbé elismerő, időnként kritikus véleményt fogalmazhat meg magának az olvasó. Esetenként úgy, ahogyan e könyv főhőse látta, 1