Dugonics András és a barokk regény [antikvár]

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY egyik versében leírja, hogy a magyar Helikon virágos tövében járt s ott egy érdekes kőoszlopot látott. Majd így folytatja: Sok hejen a kövön ÁRPÁD, TOKSON, ZOLTÁN Triumfált az idő elmúlandó voltán. Sok dücső ŐSEINK nevei a fényben Kezdettek ragyogni a nagy Épitményben. Ezek között látszott a' NAGY TISZTELETŰ DUGONICSNAK metszve néhány arany-betü. Ez a néhány sor szépen megmutatja a kor irodalomszemléletét. A felvilágosodás hatására az írót nálunk is a közvélemény legmagasabb fórumának tekintik, neve a legmagasabb helyen, fejedelmek nevei közt ragyoghat. Alkotása, mint sötétséget a fény, legyőzi az idő elmúlandó voltát. Sötétségen keresztülhatoló fény, a felvilágosodásnak ez a kedvelt szimbóluma itt egyúttal hódolat a »nagy« Dugonicsnak. Hódolat az emlékkő emlegetése is, az angol parkok szentimentális tisztásain ekkor Európa szerte így szokás tisztelni a toll embereit.