Dunántúli tükör (dedikált példány) [antikvár]

Bevezetés Valójában minden hagyományos európai ország, nemzet és kultúra több örökséget és szellemiséget képvisel: más az északi és a déli francia, más a porosz és a bajor, más a lombardiai és a nápolyi olasz hagyomány. Mintha az emberi szervezet felépítését utánozná, hiszen két karunk és lábunk van, két agyféltekénk, két szívkamránk, két tüdőlebenyünk. A romantikus bölcselők szívesen hasonlították az emberi szervezethez a kultúrát - egy igazán történelmi és gazdag irodalomnak is legalább két vagy több hagyománya van. A magyarnak is, hiszen más a Dunántúl és más Erdély, már a maguk történelmi sorsában is. A magyar Dunántúlnak, hadd nevezzem most régi tradíciók szellemében Pannóniának, saját „lelki" története és karaktere van, és miben nyilvánulhatna meg jobban és tisztábban ez a karakter, mint az országrész költészetében. Abban a hagyományos lelkiségben, gondolkodásban és érzésvilágban, amelyet a dunántúli költészet létrehozott és képvisel. Olyan költőkre gondolok, mint Zrínyi Miklós, Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor, Kisfaludy Károly és Vörösmarty Mihály. Ők a dunántúli szellemiség máig eleven letéteményesei és alakítói, költészetük nem csak amiatt karakteres (más európai, közép-európai költői hagyománytól megkülönböztethető), mert magyar, amiatt is, hogy kifejezik a köröttük élő táj és a mögöttük lévő történelmi tradíció szellemét. Dunántúli költészet volt a távolabbi múltban (elébb hivatkoztam képviselőire), volt a közelebbi múltban, olyan mesterek világában, mint Babits Mihály, Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Weöres Sándor, Takáts Gyula, Jankovich Ferenc és Csorba Győző, és volt kortársaink esetében is. Juhász Ferencre, Nagy Lászlóra, Kormos Istvánra, Simon Istvánra, Csoóri Sándorra, Fodor Andrásra, Kalász Mártonra, Ágh Istvánra, Bella Istvánra, Nagy Gáspárra gondolok. Valamennyien a sok évszázadot átfogó dunántúli tradíció és szellemiség képviselői, költészetük történelmi emlékanyaga, a szülőföld gazdagságát idéző képvilága, a dunántúli örökség tudatos számontartása mutatja a táj, a történelem és a mindennapi élet személyiségformáló erejét. Ez a dunántúli szellemiség, kultúra és költészet irodalmunk hatalmas és értékes öröksége -ennek az örökségnek szeretne emléket állítani ez a kis kötet. Az itt felsorakozó írások több mint négy évtized tanulmányírói tevékenységének tartanak tükröt: a dunántúli irodalom szellemisége már kezdő irodalomtörténészként is megragadott, olyan költők, mint Illyés Gyula, Takáts Gyula, Csorba Győző, Juhász Ferenc, Nagy László és Fodor András munkássága hosszú évtizedeken át foglalkoztatott. Az olvasó kezébe kerülő kötet ilyen módon a magam érdeklődéséről és tájékozódásáról is képet ad. Szeretnék bízni abban, hogy a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság hagyományait és szellemiségét fejezik ki és szolgálják azok az írások, amelyek ebben a könyvben olvashatók.