Bővebb ismertető
Fegyelmezetten szűkszavú kis kötet Hedry Máriáé: az őt gyötrő hatalmas félelmeket, szorongásokat igyekszik megfékezni a tömör fogalmazással, rövid terjedelmekkel. A szűkszavúság azonban nem jelent szikárságot: élnek és villódznak az egész köteten át a fények, a színek, az opálos csillogások; belengi a gyermekkori múlt felé terelő nosztalgia minden illata, az "arany fodrot vető húsleves" ínycsiklandó szaga, a romlott erkölcsű Velence kéjes-párásan fullasztó levegője, és mindenekelőtt végigsüvít az egész köteten a magány jeges szele. Ám sokkal egyhangúbb, egysíkúbb volna ez a világ, ha Hedry - mindennek ellenére - nem szeretné oly nagyon az életet, ha nem törekednék boldogságra, nem vágyódna oly nagyon a szépség után. Ezért van, hogy általában szürkének mutatkozó életterében opálos fények derengenek, olykor vidámabb színek is ragyognak, és néha feldobog egy-egy gyermekmondókára emlékeztető ritmus és szöveg is. Játszik a bájossal, de nem idegen tőle a groteszk sem. Csak az tudja ennyire félteni az életet, az tud ennyire aggódni közös sorsunk miatt, aki nagyon szeret élni. világérzékelésének ez a bipoláris jellege adja azt a feszültséget, amely verseit oly feszessé, tömörré teszi. Modern életérzések egy modern költészetben. A kötet saját világképű, önálló képalkotó elvvel rendelkező költő műve, amely hidegrázósan pontos képet ad az ezredforduló korszakáról. Szepes Erika