Egészségügy Mezőtúron (dedikált példány) [antikvár]

A BÁBÁK ÉVSZÁZADA Magyarországon a 18. században országos egészségügyi ellátásról még nem beszélhetünk. Orvos ekkor nemcsak Mezőtúron nem volt, de országosan is rendkívül kevés volt a számuk. Ezt jól érzékelteti az, hogy még 1840-ben is mindössze 555 diplomás orvos dolgozott az országban.^ A települések önmaguk gondoskodtak közösségük egészségügyi ellátásáról és a kisebb-nagyobb járványok leküzdéséről. Az emberek egymást gyógyították. Mária Terézia 1752-ben ugyan kötelezővé tette, hogy minden vármegye „alkalmazzon jól képzett fizetett orvost, aki azután a népnek ingyen rendeljen"} Ennek igénybevételére viszont vajmi kevés lehetősége volt a megye székhelyétől távol eső település lakójának, így Mezőtúrnak is, amely ekkor Heves-Külső-Szolnok vármegyéhez tartozott, a megye székhelye pedig Eger volt. Úgyszintén elrendelte, hogy a „vármegye költségén minden járásban tartsanak képzett bábaasszonyt'Ez utóbbi már elérhető közelséget jelentett az egyes települések lakói számára is. Mezőtúron a bábák már 1714-től jól szervezett rendszerben dolgoztak, de oktatásban még nem részesültek. Tudományukat általában elődjüktől tanulták, aki legtöbbször édesanyjuk vagy valamelyik nőrokonuk volt. Munkájukat segítette, hogy ők maguk is sok gyermekszülésen átesett anyák voltak.'' A bábaságot mellékfoglalkozásként végezték. („Parasztbábák"). A bábák nemcsak a közösség, de annak vezetői által is elismert és megbecsült személyek voltak, akik az új élet világrasegítésének tudománya mellett gyógyítással is foglalkoztak. A 18. században a város egészségügye Mezőtúron is a bábák munkájára épült. A szülés levezetése, a gyermekágy hathetes periódusa alatt a szülőnő és az újszülött gondozása, sőt sok esetben - az akkor oly fontos - keresztelői ünnepség előkészítése is a bába feladata volt.® A közösség gyógyításában már az ún. „gyógyemberek", (főleg idős gyógyító asszonyok) tevékenysége is jelentős volt. ^ BENKE József: Az orvostudomány története. Egyetemi tankönyv. Második, bővített kiadás. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2009. 197. p. ^U.o. 179. p. ^ U. 0. 180. p. ^ KRASZ Lilla: Bábák és boszorkányok a kora újkori Magyarországon. In: RUBIKON. XVI. évf. 2005. 71. sz. 37-39. p.