Egy élet szilánkjai [antikvár]

Előszó A könyv, amelyet kezében tart az olvasó, ha nem is valamiféle szabályos önéletrajz, mégis ehhez nagyon hasonló. Életének utolsó éveiben Lőcsei Pál maga is sokat foglalkozott „élete szilánkjaival" - e posztumusz kötet címe is eredetileg tőle származik -, de az évtizedek folyamán keletkezett kis írásait végül mégsem rakta össze, amiben az akkor már erősen romló egészségi állapota és veleszületett túlzott perfekcionista hajlama egyaránt gátolta. így maradt rám, az özvegyére az a feladat, hogy jelentős szellemi hagyatékát áttekintsem és rendezzem, minden szempontból figyelembe véve eredeti intencióit, amelyeket hosszú közös életünk folyamán mélyen megismertem, magam is osztottam és ma is osztok. A szóba jöhető írásoknak csak egy része állt rendelkezésre (napi- és hetilapokban, esetleg többszerzős könyvek lapjain) nyomtatott formában. Más részük (egykor titkos) levéltári anyagot képezett, illetve férjem rendkívül terjedelmes személyes archívumában - nagyrészt kézírásos lapokon -, illetve magnóvagy videoszalagokon rejtőzködött. Minden számomra felkutatható forrást felhasználva igyekeztem az írások füzérét úgy összekapcsolni, hogy valamiféle egységes szerkezetű, jól áttekinthető anyag álljon össze. Ahol csak lehetséges volt, nem tértem el az időrendi sorrendtől, ahol azonban nem, a tematikai összetartozásra fektettem a hangsúlyt. Megjegyzem, e munkában nem maradtam egyedül: férjem több régi - életre szóló - barátja, harcostársa nemegyszer segített. Közülük itt mindenekelőtt Kornai Jánost és Méray Tibort szeretném megemlíteni, akikkel együtt alakítottam ki a kéziratnak azt a végleges formáját, amely most az olvasók elé kerül. Mindnyájuknak, akik nekem is igaz barátaim, meghatottan és hálásan köszönöm az észrevételeiket. És nagyon sok jó tanácsot adott fivérem, Kende Péter is, aki - mint életem minden fontos eseményénél - most is mellettem állt. Meg akarom még azt is jegyezni, hogy a kötetbe nemcsak önálló írásokat vettem fel,