Egy tanári életpálya a szakképzés szolgálatában (dedikált példány) [antikvár]

Vendégh Sándor professzor hetvenöt éves75. születésnapján köszöntjük Vendégh Sándort, intézetünk nyugalmazott tanszékvezető professzorát. Köszöntésünk egyrészt nem mentes a személyes érzelemtől, amely mindenekelőtt az embernek, a megbecsült kollégának szól. Másrészt nem tekinthetünk el a kötelező tárgyilagosságtól, amely e kötetben nyomon követhető tudományos teljesítményt méltatja.Vendégh Sándor elérte e jelentős mérföldkövet: 75 éves és ötven esztendeje áll az oktatás, a szakképzés szolgálatában.Kiadványunkban tehát nem csupán egy ember, de egy általunk nagyra becsült kollégánk életútjáról beszélünk. Feltételezésünk, hogy ez érdekelni fog másokat is, alighanem abból a közhelyből táplálkozik, miszerint minden ember élete kész regény,,. Csak azt felejtjük el, hogy az előttünk kirajzolódó életutat nem az író formálta regénnyé. Egy ember életútja mondhatnánk színtiszta magánügy.Vendégh Sándor professzor élete azonban rendhagyó meglepetések sora, hiszen eredendően szerszámkészítő (homo faber), fúró-faragó, technikai s agronómiai kérdések iránt érdeklődő szakemberből lett pedagógus, a neveléssel s a képzéssel, a neveléstudománnyal foglalkozó személy; a szakoktatás-pedagógiának országosan ismert művelője, s halárainkon túl is számon tartott kutatója, egyetemi oktatója, aki nemegyszer lépésekkel jár előttünk, a jelen előtt.Nem rendhagyó e például az, hogy 1971-ben a Tudományos Akadémián megvédett kandidátusi értekezését a Tankönyvkiadó szakkönyvként a következő szerkesztői fülszöveggel jelenteti meg: Ez a könyv hazánkban az első megvédett és elfogadott szakoktatás-pedagógiai értekezés alapján készült."Azt sem hallgathatom el, hogy amióta ismerem és munkatársamként tisztelhetem, Vendégh Sándor tanár úr egy tulajdonsága ragadott meg legerősebben: ez az önmagával való azonosság aki tudósként, tanárként, emberként minden helyzetben mert önmaga lenni.Ebbe a képbe nagyon jól beilleszthető az ő kettős kötődése. Egyrészt vonzódása a termelő szakmai munkához, a termelésben dolgozó emberekhez, a termelőmunkából érkező tanárjelölt hallgatóinkhoz; ugyanakkor elmélyült érdeklődése a társadalmi-pedagógiai kérdések iránt.Ismét csak azt mondhatjuk: ember, aki meggyőződését sohasem az aktuális széljáráshoz igazítja; akit a tudás boldoggá tesz, életeleme a soha nem nyugvó keresés, aki örülni tud kollégái s hallgatói sikerének; öröm számára valamire rájönni, valami újat felismerni és továbbadni azt.7