Éjidő (számozott, aláírt példány) [antikvár]

PUSZTÁBA KIÁLTOTT SZÓ ELLENPONTOK Egy pusztába kiáltott szó nekivágott a világnak, ajtajának, ablakának, de furcsa ház a szótár, ravaszabb minden szónál, a pusztába kiáltott az ablakon túl nem talált világot, nem tudott az ajtón sehova kilépni, mellbe lökték a semmi tollpihéi. Maradt tehát a puszta. A szél a szótár lapjait egykedvűen lapozta. A pusztába kiáltott nem lelt semmi résre, nem volt többé mód a megmenekülésre, hazatalálásra, álmatlanul, helytelenül bolyongott az árva. Egy szó, valami i, valami g, valami e, valami kurta kis ige, valami semmi, semmi se. Hegy mögött a tér sötétkékbe fordul. Asztalunkon a dália már vörös. Az cg és a virág között gyorsan sötétedik, a kert lámpái forognak, mint a kisfiúfejek. Az ellenpontokat óraketyegés köti össze, csak a póklábakat kaszálja ei röptében a szél. Eltévedt teherautók tülkölnek a köralakú utcákon, a motorokra hó zuhog, a reflektorok alagútjaiban emberek bujkálnak. Gyerekkoromban apám négykézláb bvagoltatott, markoltam haját. Most már a falon átléphetek könnyen. Nem nagy dolog a rakéták korában. Poharamban kukoricát csörgetek, jön a tél, kezcíbdik a vaddisznóvadászat. A körte és a körtemag beszélget. Figyel a kés, alszik a virág, a versből tehát semmi sem hiányzik, csak az éjszaka, de az itt hujjogat körüHttcm, szólhatok neki. A REPÜLŐ CSÉSZEALJAK NEGATÍV A harmonikaszó esti vizek tükrére nem tapad. Falióra ablakán nem kukucskál a kakukk. Háztetők zsindelye nem veres az égtől. Nem néz be ablakon rabló, elefánt. Fűző nem kopik, haj nem árad. Kézelő, kabátnyak nem zsírosodik. Csontfog a csontfoggal nem koccan össze. Nem erőszakol meg éjszaka a festmény. Angyal nem jön a kéményen át. Se mis üzenet, se jel, se vendég. Álmaim a szemetesvödrök gyomrából is kimásznak, és bodzavirág-glóriákkal a fejükön, kezdik élőiről megint. Csavargok az éjszaka öbleiben, a repülő csészealjakac nem hisrem, de persze megjelenhetnek bármikor, ágyamba fekhetnek, kinyomhatják szememet, megíhatják véremet, mi az nekik. Á-ulás, néha ezt érzem magamban, bár nincs rá semmi okom, A csészealjakat meg végképpen nem értem, miért félek tőlük, csakugyan, a csészealjak mit árthatnának nekem?