Elengedett kézzel (dedikált) [antikvár]

Első könyv elé bevezetőt írni mindig nagy felelősséggel jár, akkor is, ha fiatal költő reményteli zsengéi sorakoznak a lapokon, akkor is, ha egy megkésetten jelentkező érett férfi alkotásai előtt kívánjuk tisztára seperni az utat.Botz Domonkos első kötetes szerző, de nem az ismeretlenségből lép elénk, irodalom-szervezőként, többnyire a világhálón hódító folyóiratok szerkesztőjeként, alapítójaként, munkatársaként hosszú évek óta jelen van az irodalmi életben, a közéletben, szűkebb és tágabb szellemi pátriája bozótosában. Botz Domonkos kicsit későn adja kezünkbe ezt a könyvet, de őszintén hiszem, hogy nincs semmiről sem lekésve. Remélem, minden olvasóját meggyőzi arról, hogy érdemes részesévé lenni ennek a költői világnak, s a kötet, a várható (kedvező) fogadtatás pedig a szerzőt győzi meg arról, hogy folytatnia kell az alkotómunkát, és nem utolsósorban tárgyiasult eredményeinek közzétételét. Nagy felelősség első kötet elé bevezetőt írni – mondtam az írás elején. Hiú ábrándokat ébreszthetünk, vagy egyéni, sohasem látott új hajtásokat metszhetünk le otromba módon. Ezt a könyvet olvasva-ajánlva nem érzem ennek a felelősségnek a súlyát: érett alkotó tiszta, szép munkáját ajánlhatom az értő közönség figyelmébe. (Gyimesi László)