Bővebb ismertető
Iskolánk fő célja nem az oktatás vagy a különféle versenyeken való részvétel, hanem a nevelés. Tanáraink nevelési célja a keresztény értékrendszerben történik. Erről nem sokat beszélnek, de ilyen környezetet akarnak teremteni, mert a nevelés a környezet hatása az emberre. Egy katolikus iskola nem azzal válik katolikussá, hogy a fenntartó katolikus, vagy hogy sokat emlegetjük az Egyházat. A szellem a fontos, a környezet. Semmi kétség aziránt, hogy az iskolának az is hivatása, hogy kitartó gonddal művelje az ifjú emberek értelmi képességeit, kifejlessze az ítéletalkotást, bevezessen a nemzedékek munkájával kialakított kultúrába, erősítse az értékek iránti fogékonyságot. Ennek főbb területei: az alapvető emberi viselkedés, a társadalmi együttélés, az emberi élet megbecsülése, az egymásért való felelősségvállalás elsajátítása, a haza és a nemzet iránti elkötelezettség vállalása. De iskolánk feladatának vallja azt is, hogy megteremtse az evangéliumi szeretet légkörét az iskolai közösségben. Ennek a szeretetnek mintegy alaptörvénye a másik létének akarása. Embertársamat akkor szeretem, ha azt a jót, amit magamnak akarok, neki is akarom. Iskolánk lépést akar tartani korunk fejlődésével, az egyetemes kultúrát összekapcsolja az üdvösség hírével, úgy hogy a diák megélje, szinte megtapasztalja a hitet, hogy a hit fénye járja át a világról, az életről, az emberről szerzett ismereteit. A magyar nevelés szóban is benne van, hogy lényege a növelés, a meglevő nagyobbítása, érlelése. A latin educare, az educere szóból is azt mondja, az ifjúból ki kell hozni az értékeket, irányítani kell a benne levő talentumokat. Az ifjú ember nevelhető és nevelendő, ki kell belőle hozni a jót. Ezt igyekszik iskolánk elérni. Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek jó vakációt. Zirc, 2008. június 25-én
(Bodroghalász, 1945. október 14. –)
József Attila-díjas újságíró, kritikus, színigazgató
Ablonczy László mintegy félszáz esztendő töltött a magyar színi életben. Volt a Film Színház Muzsika munkatársa (1978–1989); cikkei és botrányt lobbantó tanulmányai (Alföld, 1974, 1986) mellett a Tiszatáj is gyakran közölte írásait. Az általa 1977-ben szerkesztett Latinovits-füzet (Illyés Gyula, Sütő András, Huszárik Zoltán és mások írásaival) tíz évig raktárban várta feltámadását. A Hitel alapítója (1982). Szerkesztette Sütő András életműsorozatát és Jékely Zoltán drámakötetét. 1990 februárjától Strasbourgban élt, a Magyar Fórumot tudósította. 1991 áprilisában a Nemzeti Színház igazgatójává nevezték ki, megbízatását 1994-ben megújítva 1999-ig vezette a társulatot. Majd 1999-től 2005-ig Párizsban élt és írt. A mai napig Tamási Áron munkássága mellett a magyar színházi élet történetét és a belügyi levéltár erősen hiányos színi anyagait kutatja.
Videó:
A Nemzeti varázskörében - Portréfilm Ablonczy Lászlóról (előzetes)