Életem a magyar energetikáért - CD-vel (dedikált példány) [antikvár]

Mottó: Ha férfinak születtél: Nemzzél fiat, Ültess fát, S írd meg a könyvet. Kínai bölcselet BEKÖSZÖNTŐ A délutáni pihenés és kávé után, 2009. július 12-én, Szentendrén, a petyinai dűlőben lévő kertemben, a diófa alatt, azon a helyen kezdtem el írni e sorokat, ahol 1980 óta annyi nehéz döntés érlelődött és született bennem az úgynevezett rendszerváltozás folyamatában, amelynek magam is részesévé váltam. Tíz évvel ezelőtt ezen a helyen vettük számadásba rendszerváltó ügyeink bukását is feleségemmel, drága Vilmámmal, aki napokkal később az örökkévalóságba költözött. Ez a kert, amelyet 1980 óta saját erőből és munkával, Vilmámmal és fiaimmal szinte a semmiből építettünk: életünk szimbólumává vált. Az egyoldalú hivatali/szellemi életből visszavezetett a természetes életbe. A fizikai munka, a ház és kert építése, majd a termőre forduló kert új létörömöt, új dimenziót adott életünknek. A köves ősgyep termővé tételéért folytatott küzdelem nemcsak fizikai erőnlétet adott, de a munkába vetett hitet és kitartást is erősítette bennem. Az eltelt 29 év alatt - a családi összejövetelek mellett - kiváló barátok és értelmiségiek is megtisztelték „Petyinánkat", akiktől sokat tanultam, sok segítséget kaptam, s akik nélkül most nem írhatnám e sorokat. Itt eszméltünk, reméltünk és lelkesedtünk a nyolcvanas években, itt emésztettük a kilencvenes évektől csalódásainkat, és kerestünk újabb és újabb cselekvési lehetőségeket ügyeink, a nemzet érdekében. Hónapok óta foglalkoztatott e könyv összeállításának gondolata: egyre jobban éreztem, hogy a napi energetikai események elemzése mellett/helyett eljött az ideje egy összefoglaló írásnak, amelyben életem főbb eseményeinek folyamatában, mintegy magamon átszűrve megkísérlem a nemzeti energiapolitika rendszerváltozás utáni szenvedéstörténetének elbeszélését. Mert sajnos erről van szó: a magyar energetika is az úgynevezett rendszerváltozás egyik áldozata. Bogár Lászlóval szólva: először el kell beszélnünk, majd meg kell beszélnünk a magyar nemzeti energetika helyzetét is ahhoz, hogy esélyünk legyen a helyreállításra. A hely szelleme megérintett, elérkezett hát a kegyelmi pillanat: összeállt bennem az a fő szerkezet és előadásmód, amelyben megkísérlem a magyar energetika rendszerváltozás utáni szenvedéstörténetének életem részeként történő bemutatását. Már most fontosnak tartom rögzíteni szemléletmódom alapjait, ami a mérce volt számomra energetikai tevékenységem során. A közjót szolgáló energiapolitika célja a társadalmi, közösségi érdek, ez a valódi érték. Erre a szempontra figyelemmel kell kialakítani a közösségi/nemzeti érdekű egyensúlyt az energiaellátás ellentmondásai