Ellentmondás a halálnak (dedikált) [antikvár]

Védőborító sarkai kopottasak.
Csuka Zoltán, akinek legújabb, válogatott versgyűjteményét tartja most kezében az olvasó, 1901-ben született a bánáti Zichyfalván (ma: Plandiste). Pályáját Pécsett kezdte, majd 1921-től 1933-ig a jugoszláviai magyar irodalomnak volt vezető egyénisége. 1933-ban Budapest mellett, Érdligeten telepedett le, a háború végéig a Láthatár c. folyóiratot szerkesztette, és - főleg a déli szláv népek irodalmából - több mint nyolcvan művet fordított. Műfordítói munkásságáért a József Attila-díj első fokozatát, a Jugoszláv Pen Club nagydíját és legutóbb a Jugoszláv Zászlórend aranykoszorús érdemrendjét kapta. Olyan költő, aki őszintén vállalja z írás társadalmi küldetéséből adódó feladatokat, s költészetének félévszázados lényege, avantgardista verseitől kezdve mindmáig: tiltakozás a háború tömegőrülete, az ostobaság, az embertelenség, az imperializmus konoksága ellen, röviden - ellentmondás a halálnak. Ez egész költészetének is jellemzője, mert legegyénibb líráját is ez a magatartás hatja át. E kötetnek több mint a fele új vers, a többi pedig kötetben eddig még meg nem jelent írás vagy - mint a Korok és tájak ciklusa - a költő életútjára is jellemző "szerelmes földrajz"; magyar és délszláv tájak kelnek életre benne.