Elveszített névjegyek (dedikált példány) [antikvár]

Van nekem, egy kedves fordulatom., régebben gyakran leírtam.: Azt sajnos nem. tudom, megmondani, hogy.Espontosan ez az a mondat, amelyet e kötet összeállításakor a legtöbbször kihúztam, a saját szövegeimből. A tíz év alatt, miközben az itt sorakozó írások megjelentek a Népszabadság Hétvége mellék-^i^r fc -M !etében, alaposan megváltozott ugyanis a világ. A di-mm gitalizáció - hála elsősorban az Arcanum buzgalmá-\^^H nak - rohamléptekkel haladt előre, és ma már szekér-derékszám érhetők el, ráadásul kereshetőfoi^mában az interneten olyan források, amelyek egy évtizede még a könyvtárak mélyén szunnyadtak, lényegében hozzáférhetetlenül. Újságcikkek, cím.tárak, gyászjelentések, árukatalógusok vallanak immár azokról az elfeledett emberekről és eseményekről, akiket és amelyeket valami okból - egj levél, egy fénykép vagy éppen egy épület apropóján - megpróbáltam felidézni.Az idén volt pontosan húsz éve, hogy elkezdtem a Lelőhely sorozatot, és éppen a fentiek miatt úgy érzem, ezek a cikkek - még a sok utólagos s most az egybe-szerkesztés javításai, szövegmódosításai ellenére is - első megelenésük koráról legalább annyit elmondanak, mint a XIX. és a XX. század megidézett időszakairól.Az utóbbi tíz esztendő mintegy százhúsz írásából választottam ki harminchármat, azt remélve, hogy színes kaleidoszkópként ha kalauzt nem is, de kedvcsinálót adnak a múlthoz. Tizenegy meglepően kevéssé ismert jelességet, tizenegy további figurát, akik a maguk korában sem számítottak celebritásnak, végül tizenegy érdekes fővárosi helyszínt mutatok be, bőven demonstrálva, hogy a félmúlt megismerhetősége is miféle korlátokba ütközik.Ez a Lelőhely sorozatból készült második kötet - az elsőt is a Városháza Kiadó jelentette meg, még 2004-ben - alighanem, fényesen bizonyítja, hogy Budapest történetét lehetetlen a maga teljességében megismerni. De talán am a gondolatra is elvezeti az olvasót, hogy feltétlenül érdemes legalább próbál-kozni vele.N. Kósa Judit