Emberek és otthonok (dedikált példány) [antikvár]

A JUGOSZLÁVIAI NÉPI ÉPÍTÉSZET KUTATÁSÁNAK DÉL-ALFÖLDI VONATKOZÁSAI A délszláv kutatók a múlt század utolsó évtizedében kezdenek folyamatosan foglalkozni a népi építészettel is, abban az időben, amikor megjelennek az első néprajzi folyóiratok Zágrábban, Belgrádban, Szarajevóban.^ Ezeknek a korai ismertetéseknek dokumentumértékük van: nyelvjárási adatokat, hagyományos építési módokat, eszközöket írnak le. Részletesen ismertetik az egyes épületek alaprajzát, a helyiségek funkcióját. A két világháború közötti időszakban folytatódik ez a kutatási tendencia, de már a húszas években elkészül Jovan Cvijic máig ható munkája, a Balkansko poluostrvo i juznoslovenske zemlje, melyben részletesen ismerteti a Balkán-félsziget település- és háztípusait. Cvijic szerint az épületek formáit a Balkánon bizánci, török, mediterrán, alpesi hatások érték. Emellett hangsúlyozta: a ház fogalma, a kuca, délszláv népeknél kiegyenlítődik a tiizhely helyével. Ebből az egysejtű középtűz-helyes házból alakult ki az összes típus. A Balkánon 13 háztípust különít el. Ezek meghatározásakor az épületek anyagával, részben pedig a különböző kultúrák hatásával számol.^ Cvijic szempontjait alkalmazva, 1932-ben a boszniai házak típusait az épületanyaguk alapján Südo Spiro készítette el. Az általa meghatározott szempont napjainkig hat a jugoszláv szakirodalomban. 1939-ben M. Bosnjak, a horvátországi háztípusokat veszi számba, s kifejti azt a nézetét, hogy a cölöpépítmények és a boro-naházak között valószínű a történelmi összefüggés. A Lxjnja völgyében még talált a cölöpépítményekhez hasonló épületeket.'^ A horvát lakóház típusainak a meghatározására 1940-ben Milovan Gavazzi Pregled etnografije Hrvata c. monográfiájában a falféleségeket, a különböző konstrukciós elemeket, tetőformákat, valamint az épületek tömegét és alaprajzát, a tűzhelyet, a kályhát, illetve a kemencét vette figyelembe. Horvátországot három kulturális areal-