Emlékfüzet a Balatonfüredi Neveléstudományi Konferencia 50. évfordulójára (dedikált példány) [antikvár]

A Magyar Pedagógiai Társaság alapvető feladatának tekinti a hagyományok őrzését és folyamatos elemzését, felmutatását. Szakmánk öntudatának szüksége van ahhoz, hogy folyamatos dialógusban álljon múltjának minden előző történésével, és folyamatosan reflektálja e történéseket.Abban az időben, melyről e kiadvány írásai szólnak, hazánkban nem működött pedagógiai társaság. A fordulat éve 1948-ban lekaszálta" a nagy jogelődöt, a Magyar Paedagogiai Társaságot, mondhatni, sok szempontból: lecserélte a szakmát. S még tizenkét sovány" esztendőt kellett várni ahhoz, hogy a pártállam kötelékei lazuljanak, s a reformálások sodrában, 1967-ben (ennek is kerek évfordulója közeleg) létrejöhessen a Magyar Pedagógiai Társaság, sokáig a szakma civil köreit egymagában reprezentáló, e feladatának jól-rosszul helytálló egyesület. 1956 nemzeti sorsforduló volt. Miképp állt ebben a helyzetben mindehhez szakmánk? Bizonyára többen felidézik majd az egyes településeken a forradalmi lelkület és a helyi békesség megőrzésén egyszerre fáradozó tanáralakokat - közülük kinek névtelenségben maradt a híre, voltak, akik a pályán maradva a novemberi szovjet bevonulás után a gyerekek, tanítványaik jövőjének egyengetését választva bele/visszasimultak a konszolidációba, tették a dolgukat. S tudjuk: voltak pedagógus mártírjai is a magyar történelem 1956-os és ezt követő fordulóinak, a hősi helytállás vagy a megtorlás koncepciós ítéletei sújtották végzetesen őket. A veszprémi Brusznyai Árpád sorsa jelképe ennek a mártíriumnak.A mi történetünk" október legelején zajlott. Vajon tudták-e a balatonfüredi konferencia egykori résztvevői, hogy történelmet csinálnak? Talán tudták. Van visszaemlékező, aki elmondja, hogy hazatérvén, Rajk és társai újratemetése napján a főváros kapujában, a budai Panorámánál megállt a busz, s óvatosan lenéztek a völgybe: áll-e még a főváros, nem tört-e ki valami jóvátehetetlen lövöldözés. Mások a szakmai konferencia szabad vitáinak, szakmai perpatvarainak élményeivel tértek haza, nem gondolván arra, hogy történelmi jelentőségű esemény részesei lehettek.