Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára 1929 I. (dedikált példány) [antikvár]

ELOSZO.A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgató-választmánya a legutóbbi esztendők folyamán előterjesztéseim alapján ismételten foglalkozott azzal a kérdéssel: mikor és mi képen ünnepelje meg ti gondjaira bízott múzeum alapításának ötven éves fordulóját.A tárgyalások folyamán mindenki egyetértett oelem abban, hogy a múzeumnak akkor kell jubiláris ünnepet tartania, amely napon ötven évvel ezelőtt özv. Cserey Jánosné, szül. Zathureczky Emília a még 1875. júniusában imecsfalvi kúriájában szervezett s azóta a székely nép tetemes áldozatkészsége által is folyton gyarapított Cserey-Múzeumát Háromszék, Csík és Udvarhely vármegye székely közönségének adományozta s viszont a nevezett három vármigye székely közönségének hivatalos képviselői az addigi magángyűjteményt a székely nemzet közös tulajdonába ténylegesen átvették s a hivatalos átvétel következtében nyilvános közintézménnyé vált Székely Nemzeti Múzeum további gondozására és gyarapítására az Alapitóval szemben szerződéses kötelezettséget vállaltak.Ez az átadás és átvétel 1879. szept. 15-én ment végbe s ezért az igazgató-választmány a jubiláris ünnep határidejét 1929. szeptember 15-ben állapította meg.Az ünneplés mikéntjére nézve a tárgyalások rendjén több indítvány és javaslat hangzott el, s végül is az igazgató-választmány, a tulajdonos székely nép széles köréből is felhangzó többféle óhajtás figyelembevételével azt a végleges határozatot hozta, hogy1.1929. szeptember 15-én d. e. 10 órakor a múzeum dísztermében emlékünnnepétyt tart;2.az emlékünnepélyt megelőzőteg szeptember 14-én este a városháza dísztermében hangversenyt rendez;5. Emlékkönyvet ad ki;4.székely nép-, egyház- és képzőművészeti alkalmi kiállítást rendez és5.az Erdélyi Gazdasági Egyletet felkéri, hogy egyidejűleg székelyföldi gazdasági és ipari kiállítást rendezzen.Az igazgató-választmány a hozott határozatok értelmében azóta minden lehető intézkedést megtett, hogy a Székely Nemzeti Múzeum jubiláris ünnepe egyúttal a tulajdonos és fenntartó székely népnek is múltjához és jövőjéhez méltó örömünnepe legyen.A magam részéről örömünnepünk legmaradandóbb értékű emlékének kezdettől fogva a múzeum Emlékkönyvét szántam. Ezért választmányunk javaslatom alapján szinte anyagi erején felül is áldozatot hozott, hogy annak kiadásával a múzeum tudományos törekvéseiről tanúbizonyságot tegyen, s példájával másokat is áldozatkészségre s a tudomány önzetlen szolgálatára buzdítson.3