Énekek a Bibliában (dedikált példány) [antikvár]

ELOSZO A Bibliában - különösen az ÓT-ben - meglepően sok szöveg van versben írva. Ennek az a magyarázata, hogy a régi időkben a legtöbbször lantpengetés mellett adták elő mondanivalójukat a hírnökök, a próféták éppúgy, mint a régi idők magyar regösei. Ezek általában spontán előadott versek, természetesen a művészi kidolgozás igénye nélkül. Dávid is lantot pengetett Saul udvarában (I Sm 18:10). Éppen ezért a próféták könyveinek (Is - Ml) legnagyobb része versben írt, a maga idejében énekszóval előadott szöveg. A bölcsességirodalomnak (Hi - Ct, Thr, Dn) szinte az egész része versben van írva, de ezek a versek már - mivel nem spontán előadás formájában keletkeztek - igényesebb kivitelűek, némelpkük héber irodalmi remekmű. A történelmi könyvekben (Gn - Esth) is vannak versben írt részek, de jóval kisebb számban, mivel a történészek nem szóban adták elő, hanem írásban rögzítették mondanivalójukat. Ezekben a könyvekben főként a próféták beszédei képezik a verses betéteket. Az ÚT-ben lényegesen kevesebb verses szöveg van, az is túlnyomórészt ÓT-i idézet. A tudományos bibliafordítás természetesen nem fordíthatja verses formában a versben írt szövegeket, mert az a fordítási hűség rovására menne. Én viszont elengedhetetlermek tartom, hogy ami versben van írva az eredetiben, az versben is le legyen fordítva. Ezért fogtam hozzá ehhez a nagyon nehéz munkához. A bölcsességirodalomból a zsoltárokat már lefordítottam a genfi zsoltárok dallamára, és az nyomtatásban meg is jelent, kivéve azt a néhány zsoltárt, amelyik kiállta az idők próbáját, ezért gyülekezeteink valóban éneklik is, mivel azt a kiadványomat énekeskönyvnek szántam. Ez viszont bibliafordítás, ezért az abból kihagyott zsoltárokat itt fordítottam le. A zsoltárok fordításánál elsődleges követelmény a dallamhűség volt, mivel ott megadott dallamra fordítottam. így a szöveghűség a második - de nagyon fontos - helyre szorult vissza, és ezt követte az a törekvés, hogy a szókincs lehetőleg egyezzék az egyháztagjaink kezében levő legújabb, hivatalosan elfogadott bibliafordításunk szókincsével, amitől csak fordítási kifogás esetén tértem el. A többi szöveg fordításánál megcserélődik a sorrend, mert most nincs megadott dallam, tehát most a szöveghűség volt az első követelmény, természetesen a verselési lehetőség keretei között. Az 1990-es bibliafordításunk szókincséhez való ragaszkodást itt is fontos követelményként kezeltem, hogy a verses fordítás is minél közelebb álljon a prózai fordításhoz, és bibliaolvasó híveink versbe öntve is az ismerős szöveget kapják. Az eredeti héber-arám-görög szöveget természetesen mindenütt figyelemmel kísértem, illetve alapul vettem, az említett szempontok megtartása mellett. Mivel nem kívánhatjuk meg még a legbuzgóbb bibliaolvasó híveinktől sem, hogy a bibliai szöveghez tárgyi magyarázatokat tartalmazó könjfvekkel rendelkezzenek, a zsoltárfordításomhoz hasonlóan itt is mellékelek tárgyi magyarázatokat, mert csak annak a szövegnek van értéke, amelyiknek minden szavát érti az olvasó. A névmutató a könnyebb eligazodást hivatott segíteni, az időrendi táblázatot pedig azért tartom fontosnak, hogy az olvasó történelmi távlatba tudja helyezni az eseményt vagy nevet, amelyről olvas. A bibliai könyvek rövidítésénél a Nestle-féle görög Bibliában ajánlott rövidítéseket alkalmazom, amelyek a tudományos használatban általában elfogadottak. Adja Isten, hogy aki olvassa, a holt betűn és a verstani alakzatokon túl, sőt azok felett az Ige élő mondanivalójával találja magát szembeni