Érik a fény (dedikált példány) [antikvár]

ÉRIK A FÉNY Az Érik a fény című versét 1924 őszén írta József Atilla a félig kun, félig román költő Szegeden. Ama három város egyikében, amelyek a Magyar Alföld vízrajzi, energetikai, szellemi gyűjtő- és gyújtópontját alkotják öreg évszázadok óta. Azon a vidéken, mely a magyar költészet egyik éltető forrása. Ahol József Atilla meglelte igazi hazáját a Makó, Szeged és Hódmezővásárhely alkotta háromszög terében, melyet nyugat felől a Tisza tiszta, dél felől a Maros Székelyföldről érkező harcos minősége határol és megnyit. Ahogy József Atilla megnyitotta magát az érő és érkező fénynek, költészete úgy indítja el felénk a szeretet tiszta rezgéseit. Ez a könyv, mely szerénytelenül áll a magyar fény-költészet sugaraiba, elsősorban József Atilla és Hamvas Béla szellemiségéből táplálkozik, életművük és életük példája, útmutatása szerint tekint a magyar irodalomra. Azokra a költőkre és írókra, akik a sötétségből látnak a fény birodalmába. Az oríikus költők kristályvidékeire, ahol az írás dolga a világ erőinek megfékezésében, rendezésében, harmonizálásában és megbékítésében áll. A krisztusi küldetéssel érkező (életévei-halálával beteljesítve azt - miképpen József Atilla) Radnóti Miklós élete utolsó éveiben, a háború borzalmai közepette valósult a béke és az éberség költőjévé. A legdémonikusabb erőket fékezve és rendbe emelve tudta, hogy életét halálra ráadásul kapta, s mint talált tárgyat visszaadja bármikor, mert megjárva a lélek hosszát tudta, hogy ideje letelt, helyét az általa sokszor megverselt angyalok között találhatja. Weöres Sándor az életet zenévé emelő Dél géniuszának oltal-