Érzelmes etnográfia (dedikált példány) [antikvár]

1. MULT ES JELEN ATELT ERTEKEI FAZEKASSAG Életre kel az agyagrög 1949 nyarának egyik szombatján történt. Heti vásár volt Vasaskőfalván, ahol a családommal nyaraltam. A piacon egy fazekas szép vonalú, archaikus díszítésű edényei vonták magukra figyelmemet. Csodálatomat a fazekasmester meghívással honorálta. így történt, hogy pár nap múlva a 15 kilométerre fekvő Alsófeketevölgy helységbe gyalogosan felkerestem Miron Onicát, az akkor 55 éves fazekast. Legnagyobb örömömre a műhelyében, s munka közben találtam. Talán azért, mert először láttam cserépedényt formázni-korongolni, maradandó élményt hagyott bennem ez a kirándulás. Különös vonzalmat éreztem és érzek ma is a finomra iszapolt, plasztikus agyagmunka iránt. A mesterség csínja-bínja az anyag kitermelésétől-előkészítésétől, a formázás, a díszítés, a szárítás, az égetés valamennyi fázisán át az edény tárolásáig, eladásáig számos érdekességet rejteget. De most a korongolás folyamatánál szeretnék megállni, ami akkor annyira megragadta a figyelmemet. A korong két párhuzamosan elhelyezett kerek falapból áll, melyet függőleges tengely köt össze. Az alsó, az általában bükkfából készített lendítő-kerék nagyobb átmérőjű és minél súlyosabb, annál nagyobb forgó lendületet biztosít. A kisebbik kerék a munkaasztal, juharfából készül, mivel a bükkfa,