Erzja szerelmei (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált példány.
Stepan Erzja 1876–1959 között élt mordvin szobrász. Fiatal korában végig barangolja Firenze, Róma, Sienna múzeumait. Európai mesterektől tanul. Párizsba megismerkedik Rodin művészetével. Az 1914-es háború Szentpéterváron éri, ahol az Osztrák–Magyar Monarchia nagykövetének leányát formázza meg, és megismerkedik Kun Júliával, aki ekkor vendégségben tartózkodik a grófnál. Egy pillanat alatt egymásba szeretnek, de búcsú nélkül válnak el, mert a Monarchia hadüzenetét átadva a gróf, azonnal hazarendeli. A háború és a tizenhetes forradalom ott tartja Erzját. Közben Júlia Bécsből menti a magyar őszirózsás forradalom és a márciusi kommunista puccs bukása után a baloldali embereket. Többnyire Oroszországba. A különítményesek Júliát is célkeresztbe veszik. Menekülnie kell. A bejáratott menekülési útvonalat választja: Moszkvába megy. Ismét találkozik a szobrásszal, szerelmük kiteljesedik. 1928-ban szovjet művészek párizsi kiállítása alkalmával Erzja emigrációra határozza el magát, Argentínába menekül. 1951-ig él megbecsülten Buenos Airesben, ahol a szobrászat géniuszának tartják. Minden évben kiállít. Londonban az Akadémia tagjává választják. 1950-ben meggyőzik a szovjet szervek, és ő repatriál. Júlia, terhességére hivatkozva megszakítja Krasznojarszkba történő áthelyezését és visszamegy Moszkvába, ahol a külügyi népbiztos munkatársa lesz, majd ott van a teheráni konferencián, mint fordító. Még egy gyermeke születik férjétől, akit Berlinben suhancok lőnek le a Béke napján. Ő haza akar jönni. Ötvennyolcban sikerül neki, de nem viseli el a szovjet követség és magyar cinkosai Nagy Imre és a forradalom résztvevői elleni megtorlását. Megtudja, hogy Erzja repatriált, de hiába Moszkvában él, a hírek nem jutottak el hozzá. Levelet ír, amely már utolsó napjaiban találja meg a művészt. Juhász Ferenc gondolatával fejeződik be a regény „mond, hova szaladtál, mért futottad meg, e messzeséget?”