És mégis szép az élet (dedikált példány) [antikvár]

Megalázottak - 1945 Január negyedike volt. Ilyenkor elég korán sötétedik, hamar köszönt be az est. Csendesen, nagy pelyhekben hullott a hó. Úgy tűnt, hogy nyugalom és békesség honol a tájon. Ez azonban csak a felszín volt. Az embereket félelem és rettegés gyötörte. Az utcák is elnéptelenedtek, csak az hagyta el otthonát, akinek halaszthatatlan ügye volt. Bármelyik percben megjelenhettek a nyilas pribékek, akik megalázták és meggyötörték az embereket. A lelketlen besúgók árgus szemmel figyelték szomszédaikat. Magyarország a rettegés országa lett. A régi barátok is bizalmatlanul közeledtek egymáshoz. A Radványi család az asztal körül ült, csendesen, majdnem szótlanul fogyasztották az egyszerű vacsorát. A ház ura gyakran nézett szeretettel asszonyára, mintha azt akarná mondani: nagyon jó veletek. A csendet Gyuszi törte meg. -Apuka, mikor lesz nálunk disznóölés? Azt beszélik az emberek, hogy az Jl' >1 • ¦( ! I t i 1' s ¦ 1 ¦ ó > r I i . , I, , : í ! í I ' ; ' ! . 1 i • I";-' ¦¦ i f". fii '-M mú ti'.