Etika I. (dedikált példány) [antikvár]

Lehet-e erkölcsöt tanítani és tanulni? Kortársaink véleménye az erkölcs taníthatóságára és tanulására vonatkozóan erősen megoszlik. Mielőtt hozzáfogtunk volna az etikatankönyv megírásához, megkérdeztünk erről olyan középiskolásokat, akik ezt tanulni fogják. A tanulók fele igennel, a másik fele nemmel válaszolt. Mivel indokolták a 17-18 éves fiatalok az erkölcsoktatás elutasítását a középiskola III-IV. osztályában? Sokan úgy vélik, hogy az erkölcs az ember legbensőbb ügye, magánéletének része, amibe kívülről lehetetlen is és kockázatos is beavatkozni. "Mindenkinek magánügye, mit tart erkölcsösnek és mit nem." "Mindenki úgy él, ahogy akar." Gyakori az olyan felfogás, - amit a sajtó, a rádió és a televízió műsorai is gyakran alátámasztanak -, hogy az erkölcs elmélete és gyakorlata között szinte áthidalhatatlan a szakadék. Elég, ha a Kék fény és a Jogi esetek adásait megnézzük, hogy kialakuljon az a meggyőződésünk: "Az emberek túlnyomó többsége vizet prédikál és bort iszik." Ezen nem segíthet az erkölcsoktatás, mert: "Ahogy gyakorlatilag nem lehet megtanulni a második világháborút, éppúgy lehetetlennek tartom, hogy valaki elméletben tanuljon erkölcsöt". Vannak, akik azért utasítják el az etikaoktatást, mert nem tudják elképzelni, miből állna a tananyag: Szerintük nincs egy olyan biztos alap, amit tanítani lehetne, mert minden embernek mások és mások az erkölcsi normái. Néhányan elegendőnek tartanák az erkölcsi tanulságok alkalmi tudatosítását, mely más tantárgyak keretében, de különösen az osztályfőnöki órákon folynék: "Szerintem, ahol sikerül jó közösséget kialakítani, és osztályfőnöki órákon az osztály tagjai elő merik adni problémáikat, ott ilyen tantárgyra nincs szükség. Nálunk az osztályfőnöki óra erre a célra megfelel." A tanulók az előbbieken kívül más érveket is felsorakoztatnak. Egyesek úgy vélik, hogy az iskola nem alkalmas az erkölcs alakítására, ez a szülők és az egész társadalom feladata.