Expresszionizmus (dedikált példány) [antikvár]

EM LEZÁRT KORSZAK elemzése ez a tanulmány. Akezdetek kifürkészhetetlen messzeségbe nyúlnak visz-sza s az expresszív lehetőségeknek a jövőben sincs határa. Nagy vonásokban mégis látunk egy megindulást és egy befejezést. 19001920 közé esnek az expresszionizmus kritikus évei. Munkám, az előzmények és kezdetek után, ezt a korszakot tárgyalja behatóbban.Az expresszionizmus szót minden izmus-ellenes törekvés mellett használnunk kell, és végül is mindegy, hogy kifejező művészetnek, vagy expresszív elemeknek nevezünk-e valamit. Egyik kifejezés sem fedi a teljességet. Akár expresszionizmust, akár kifejező művészetet, vagy expresszív elemeket írunk, mindig az expresszív embert értjük. Yoltaképen ő jellemzi az egész korszakot: újszerűsége, a többitől elütő magatartása, lelki berendezettsége, viszonya embertársaihoz és a környező világhoz az, ami az évszámok közé alig illeszthető korszakot meghatározza. Irányok, szellemi áramlatok időtlenek s korszakalkotókká csak domináló erejük által lesznek.Az expresszív ember" kifejezést tudatosan először Her-mann Schneider használja: Der expressive Mensch in der deutschen Dichtung (1927) című munkájában. Bevezetőnek Werfel és Kassák versköteteit, Strindberg, Wedekind és Sorge drámáit ajánljuk, utánuk pedig Schneider könyve legyen az első tanulmány. Maga Schneider is expresszív ember." A dolgok mögött keresi a lényeget. Az expresz-szionizmus elődeit meglátja a gótikában s a gótikus elemek visszatérését az expresszionizmusban. Az első alapvető munka Kasimir Edschmied-é: Über den dichterischen Expressionismus (1919), és ugyanebből az évből: Über den Expressionismus in der Literatur und die neue Dichtung. Mindkettőben közös a távlathiány. Komoly, alapos munkák, de a költő-író extázisában elveszti az objektív egyensúlyt és