Bővebb ismertető
Ünneplő versek, hírlapi cikkek, meghatott hangon írott levelek tömege üdvözli a XIX. század fordulóján Széchényi Ferenc könyvtáralapítását. A tudományos világ a tudomány fellendülésének előfeltételét és biztosítékát látja az új intézményben, az írók a magyar költészet emlékeinek összegyűjtésétől az irodalom megerősödését, hagyományokkal való gazdagodását várják, a vármegyék a nemzeti ügy újabb diadalát ünneplik.A könyvtár alapításának azonban a nemzet kulturális hasznától eltekintve még egy kézzelfogható jelentősége van az egyre fokozottabb mértékben laicizálódó értelmiség számára. Az új könyvtárat könyvtárosok fogják gondozni; s ez a körülmény egy új pálya egyelőre szűkre szabott útját nyitja meg a hivatalával elégedetlen vagy éppen elhelyezkedni nem tudó értelmiségiek előtt. Még a formális alapítás megtörténte előtt bekopogtat levelével Széchényihez Kovachich Márton György, a fejlődő magyar tudomány egyik legkoncepciózusabb képviselője s a Debrecenbe visszahúzódott Csokonai - a későbbi években újabb és újabb jelentkezők sora fogja őket követni, nyílt vagy burkolt formában kérve alkalmaztatást Magyarország egyetlen országos jellegű tudományos intézeténél.