Fekete Madonnák (aláírt és dedikált példány) [antikvár]

Előszó helyett „A legnehezebb élete nem azoknak van, akik a tengerbe fulladnak, a földet túrják, vagy víz után kutatnak a sivatagban. A legnehezebb élete annak van, aki minden nap, kilépve otthonából, fejét az ajtófélfába veri - túlságosan is alacsony az" (Alexander Isszajevics Szolzsenyicin) Hat nő, Biri Tünde, Fried Noémi-Lujza, Lenkár Laura, Nagyálmos Ildikó, Szőke Mária Magdolna, Rencsik Bernadett kötetét tartja a kezében kedves olvasó. Mint tudjuk, nő a nővel mindig konkurál. A Fekete Madonnák azonban csalfák, nem egymást túllicitálva szeretnének verselni, ellenkeznek minden női praktikával. Együtt zenélnek mind a hatan, mint egy dallam különböző hangjai a gitár húrjain, s gyönyörűen szólnak. A mi Fekete Madonnáink, bár nevük predesztinálná őket, nem pesszimisták, becsaptak engem is. Az élet szeretete árad belőlük s tudjuk, az élet csak a halál árnyékában értékelhető. Aki olvasta Vladimír Páral A képzelet kínja című regényét, tudja ezek a nők nem tehetnek mást, mint írnak, kiírják magukból fájdalmas gondolataikat. Mi, egyszerű halandók elbújunk érzéseink elől a televízió üdítő mámorába, pénzt költünk ormótlan bevásárlóközpontjainkban. Egyfolytában szaladunk önmagunk elől. A Fekete Madonnák versbe szedték legrejtettebb kínjainkat. Csodálhatjuk őket ezért. A Fekete Madonnák nem szaladnak, nem bujkálnak, önmagukat adják. S Te szerencsés, ki olvashatod e költeményeket, légy boldog, hogy ezt megteheted! Gálvölgyi Anikó