Bővebb ismertető
Részlet a műből:
Az örökítés az élet rendje, szeretete és jövője. Lefordíthatja címerpajzsát az, aki mindig a pillanatnyira, a vágott virágra vágyik - írta néhány esztendővel ezelőtt egy szentimrevárosi kötet felütésében Brückner Ákos Előd ciszterci. Megkapaszkodhatunk e szavak erejében, hogy az elkövetkező oldalakon gördülő százkilencvenegyezer betű mindegyikét az örökítés időrendjében, a szeretet lendületével és a jövő féltésével lássuk. Kicsiny kivétellel mindazt, ami a ciszterciek újra-honfoglalása után történt, egy plébános-lelkipásztor szemével, tolla által.
Kosztolányi finom arcéle, Móricz szűk pillantása, Karinthy humora, Bocskai lendülete, Szt. Gellért műveltsége, Bartók távolságtartása, az egykori vincellérek dolgos tenyere, Fadrusz találékonysága, Károli kitartása nemcsak a térképen, hanem szellemiségével is körülrajzolja a jelenkori Szentimrevárost. Ezen erőtér - az idő gyorsan koptató rendje ellenére is - töltést ad, feltartott címerpajzsra kötelez.
Lépcső és Hírlevél - egyházközségünk rendszeres kiadványai, valamint a világhálón fogható Magvető; a következő íveken az ezekben megjelent írások adják Ákos Előd atya jegyzeteinek gerincét, kiegészítve néhány alkalmi gondolattal. Páratlan oldalak ezek, több értelemben is. Az idő egy részecskéjét rögzítik, a tartalmat nem érintő változtatásokkal, úgy gondolván, hogy e nagyívű fúga így is megőrizte a dallamot, a ritmust és a harmóniát. Lehetőségeink korlátai nem engedtek minden szót közreadni - talán azok, amelyek nagyon az adott pillanathoz, eseményhez kötődnek, nem is kívánkoztak e gyűjteménybe.
Szólnunk kell a páros oldalak szürkeárnyalatairól, melyek felülete a Szentimrevárosi Egyesület - e hagyományos értékeket őrző civil szervezet „Nyitott Szem" Fotószakosztálya - által évről-évre megrendezett templomi kiállítások művészi igényű képeit közli. Ezen - eredetiben színes - fényképek bizonyosan veszítettek szivárvány-látványukból, de a feketefehér átváltozás feszes, tárgyilagos nézetüket tárta fel, jelezvén, hogy az igényes expozíció szerényebb ruhában is megszólít.
Elmerülni a szépen formált nyelv, a saját utat járó mondatok tisztító folyamában, az értékeket, a múltat és jövőt egyaránt féltő testvérünk sorai között - megható lehetőség. Törekedtünk ennek igényes megformálására; e kifejezés - törekedtünk - pedig, ha nem is mentség, de szerény feloldozás azon pillanatokra, amikor ez nem sikerült maradéktalanul. A realitást nélkülöző cselekedeteket a remeny elteti, es ha hitünk szilárd ebben, akkor a Gondviselés megadja az engedélyt. Ahogy pecsétjét az eljövendő oldalakra ez esetben is rátette. csányi tamás