Bővebb ismertető
Emlékezés az 1956-os kopjafánál
A magyar történelemben sok ún. „gyásznap" van. Hogy csak a legtragikusabbakat említsük: június 4., a trianoni országcsonkítás napja, október 6., az 1848/49-es szabadságharc 13 tábornokának és Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzésének dátuma, és természetesen, és nem utolsósorban, november 4., az 1956-os szabadságharc vérbefojtásának kezdőnapja.
A reálpolitikus azt mondhatja, hogy ezek törvényszerűek voltak, a magyarságnak és Közép-Európának nem volt mozgástere, mindent a nagyhatalmak döntöttek el. így volt ez 1956 novemberében is.
Miután a szovjet diplomácia megbizonyosodott arról, hogy az amerikai és az európai demokráciák vezetői tartják magukat a jaltai szerződéshez, 1956. november 2-án az SZKP KB elnöksége Moszkvában határozatot hozott a magyarországi helyzetről, az eseményekkel kapcsolatos intézkedésekről, és a KB titkára jóváhagyta az intézkedések tervét.
1956. november 3-án délben még tárgyalt a szovjet delegáció a csapatkivonásról, aztán már éjfél előtt elhangzott Moszkvában a szó: GROM (mennydörgés), és elindította VIHR (forgószél) nevű hadműveletét, amely akkor romba döntötte a magyar nép esélyét a felemelkedésre.
Az Alföldön kezdődtek a harcok, de másnap hajnali négy órakor már Budapest utcáin dübörögtek a harckocsik. A túlerő óriási volt. Több mint 7 000 tiszt és 52 000 sorkatona