Felismerem-e Angyal Istvánt? (dedikált) [antikvár]

Szerző által dedikált példány. Gerince megtört. A fedlap ragasztása sérült. A könyvtest kettévált.
Lukácsy könyvének hinni kell. Tansíthatom. Ismerem őt, és ismerem hősét. Hős, lejáratott szó. Amit valóban jelent, nem lejáratható. Az író a maga és a környezet résztudását ötvözte eggyé, igazzá, megkísérelve a végre megtalált koponya, fakult fényképek mögé idézni az embert. Az embert, aki nevetett, tévedett, és hitte a lehetetlent. Ötvenhat lemarta a tévedéseket: az emberi élet, a szabadság joga érintetlen maradt. Hitt benne, minden következményével vállalta megmaradt hitét. Angyal, aki csak árnyalatokban különbözött környezetétől, fölénk nőtt, szabad élethez ragaszkodott, és elfogadta megtorlásként a halált. Az író hű képet alkotott. Angyal István megöletésével befejezte az élet történetét. De mert mértéktartó, nem tolta előtérbe önmagát, hallgat a következő évizedekről. Holott Angyal jelen volt valamiképpen azóta is. Rövid élete, erőszakos halála meggátolta elfogadni a felkínált mézesmadzagokat nekünk, akik ismertük. Hiszem, akik most ismerkednek vele, mások emlékezésein át, választásaiknál azoknak is segítségére lesz. Fejes Endre