Feltételes megálló (dedikált) [antikvár]

Részlet a könyvből: 1. Furcsa volt rögtön az első élmény. A vonaton egy nálunk tanuló szomáliai diák tökéletes magyarsággal beszélt. A vonat csak haladt a cél felé. A szomáliai beszélt. Én cigarettáztam. Közben arra gondoltam, hogy milyen lehetett ennek a fekete fiúnak a gyerekkora. Mikor játszott? Hiszen saját bevallása szerint beszélt még öt nyelven. A határon aztán kiderült, hogy a jugoszláv - mert még akkor ők voltak - határőrrel szerbül társalgott egy kicsit, az olasz határon az olasz fináncot kérdezte dallamos olasz nyelven, hogy mikor érünk Rómába. A cigimből kínálgattam és közben kiderült, hogy a testvére, aki most jön Magyarországra, tizenkét nyelven beszél, csak sajnos a magyar nincs közte, ezért egy évig intenzíven kell tanulnia. A falujában nincs villany, nem is kell, mert a szülei korán kelnek, mennek a földre dolgozni, ők pedig iskolába jártak délelőtt és délután is. Mivel sokan voltak egy osztályban, ahol a falu gyerekei kicsiktől a nagyokig együtt tanultak, volt ideje megtanulni a saját és a felette járók anyagát. Könnyen ment a földrajz, a nyelv és a matek. A középiskola már egy városban volt, ott is egész napos elfoglaltsággal.