Fények és árnyak (dedikált példány) [antikvár]

FÉNYEK ES ARNYAKfények és ArnyakAz emberi szívben oly sok a talány, Olykor társ kell neki, máskor meg magány. Néha majd kiárad, hevítik vágyak, Vagy zordon, változó - fények és árnyak.Néha az egén az istenhit ragyog, Ilyenkor vidáman, boldogan dobog. Majd csüggeteg, felsír: Jót honnan várjak?" Hullámzó hangulat - fények és árnyak.Örömre deríti gyermek kacaja: Gyermekkor - beh szép volt - egyszer, valaha! Miért nem maradtál örökre társnak?" Múló élet - játszi fények és árnyak.Viruló természet, madárdalolás, A szívet vidítják. - Csillogó varázs! -Jön az ősz, hangja száll vándormadárnak. - Tavasz - nyár - ősz és tél - fények és árnyak.Hát minden elmúlik? - Semmi sem örök?" Balga szív! Magadat mi után töröd? Az élet csak így szép, ha benne játsz'nak Bú s öröm, mint lomb közt fények és árnyak.De ne hidd, hogy mindig ilyen lesz sorsod: Van egy örökséged, ott leszel boldog. Csupa ragyogásban csak egy lesz vágyad: Szeretet", s nem lesznek fények és árnyak.