Föltétlen elégiák (dedikált) [antikvár]

Szerző által dedikált példány. Fedlapja kopottas.
Köznapi vershezszokottságunknak feladatot jelent Bokor Levente kötete. Nem kétséges, hogy új világ ez, mindjárt, ahogy az első költemény fellapozzuk. Nincs átvezetés, nem kapunk kezünkbe Ariádne fonalat: a költő nem fedi fel elődeit, nem mutatja be az őt ért irodalmi hatásokat. Mért fontos ezt lejegyezni? Nem azért, mert első megjelent kötete ez, s azért sem, hogy a nyíltszíni indulás megkésettségét hangsúlyozzuk. /Persze azért ez mindkettő fontos adat. Jellemző a harmincas éveinek közepén járó költőre, aki szakmája szerint műszerész, több éve pedig gondnokként dolgozik. Két gyermek apja. A költészet és a filozófia iránt megnyilatkozó szenvedéllyel, folyvást önmaga megvalósításának igényével éli és kutatja a hétköznapok hétköznapi életét. Dolgozik, gondolkodik, tanul és alkot, a költészetének tápláléka lett ez az életében is jelenlévő kettősség./