Földönfutók, hontalanok [antikvár]

ELŐSZÓ Matuska Márton Felszabadultunk! Ezt harsogták a hivatalos szócsövek 1944 októberétől kezdve a Délvidéken. Pedig csupán az történt, hogy a fasizmus rettegett uralma alól a nem kevésbé rettegett kommunizmusé alá kerültünk. Ekkoriban érkeztek a Vörös Hadsereg egységei és Josip Broz Tito, Jugoszlávia marsallja, a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg és Partizán Alakulatok főparancsnokának fegyveres egységei a tájunkra. És ekkoriban kezdődött az általuk okozott mérhetetlen vérontás. Már október derekán, amikor Tito Versecen tartózkodott, megmutatta a kialakulóban levő kommunista rezsim, milyen az a szabadság, amelyet ránk szakajtottak. A nagy tekintélyű jugoszláv vezér, később világpolitika-irányító, sürgönyileg kért egy megbízható fegyveres egységet alárendeltjétől, hogy megtisztítsa a várost a sváboktól' Történt ugyanis, hogy a szovjet katonák meggyaláztak néhány helybéli szüretelő német asszonyt, s a verseciek agyonverték a gonoszokat. Versecet csakugyan megtisztították a sváboktól, de az országot is. Jóval többet elárul azonban az akkoriban az egész ország területén dúló vérengzés indokáról Ivan Rukavina tábornok, Tito személyes megbízottja, aki a Bácska, Bánság és Baranya területén október 17-én bevezetett katonai igazgatás teljhatalmú parancsnoka. Az október 22-én kiadott közleményében azt írja: „Meg kell védeni e térségek jugoszláv jellegét."^ Gutái István, noha képzett ember - könyvtárigazgató sokáig nem tudott ilyen történetekről. Akárcsak a magyarság zöme. Ha Jugoszláviában történt gaztettekről, esetleg konkrétan népirtásról, tisztogatásról értesült, az arról szólt, hogy milyen gyalázatokat követtek el ott magyarok, németek, olaszok Meg persze a királypárti Draza Mihajlovic csetnikjei a nép és a partizán szabadságharcosok ellen. És a horvát domobránok is. Hogy a magyarok mit tettek 1942-ben a Sajkás-vidéken meg Űjvidék városában. Aztán lassan, ' Tito 1944. október 16-án Koca Popovicnak, a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg Első Hadseregcsoportja parancsnokának címzett sürgönyében az alábbiakat írta: „Küldd sürgősen Fehértemplomon át Versecre a legjobb, erős brigádok [dandár] egyikét, esetleg a krajinait. Azért van rá szükségem, hogy megtisztítsam Versecet a sváb lakosoktól. ( ) In: Josip Broz Tito összegyűjtött müvei. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1988. p. 41. ^ Aleksandar Kasas: Madari u Vojvodini 1941-1946, Újvidéki Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Történelmi Tanszék, Újvidék, 1996. p.l58.