Fölnevelő édesanyám (dedikált példány) [antikvár]

Az Olvasóhoz Amiként nincs két egyforma ujjlenyomat, ugyanígy nincs két egyformán beszélő ember sem. Vannak azonban alapvetően fontos jegyek, amelyek mégiscsak közösek valamennyiünk beszédében. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy gondolatainkat igyekszünk általa másokkal közölni. Eme szándék megvalósításában azonban óriási különbségek vannak beszélő és beszélő között. Ugyanígy vagyunk a beszélt nyelv írásos változatával is. Az egyik könyvet néhány oldal után unottan, érdektelenül toljuk félre, a másikat letenni is alig tudjuk, érdeklődéssel, szinte egy lélegzetvételre olvassuk végig. így vagyok én Rónai Béla kötetével is. Már kéziratanyaga is igen nagy kíváncsiságot ébresztett bennem. A könyv megszerkesztése pedig nem fáradságot, ellenkezőleg felüdülést jelentett számomra. Mondanivalójával a szerző mindenkihez szól. Mindenkihez tud szólni. Nem leereszkedik, hanem felemel magához: nem "kiokítani" akar, hanem megnyerni és meggyózni. Jó szóval, bölcs belátással. Témáit nem szárazan, tudományos fejtegetéssel, hanem mindvégig színesen, magával ragadóan tárgyalja. Erre csak hatalmas tapasztalati tudás és különleges -könnyed, pontos és biztos - íráskészség birtokában képes a legfelkészültebb nyelvész is. A szerző már évtizedek óta biztos eligazodó készséggel gyűjti, rendszerezi a köznyelv pozitív és negatív jelenségeivel kapcsolatos tapasztalatait. Hogy írásainak mondanivalóját minél árnyaltabban fejthesse ki, nem szűnik meg folyamatosan és tudatosan figyelemmel kísérni nyelvfejlődésünk alakulását, változását. Példatárát - ugyanebből a szándékból fakadóan, és hogy minél meggyőzőbb lehessen - fáradhatatlanul aktuális nyelvi anyaggal gyarapítja és frissíti fel. Az volt a kiinduló tételem, hogy az emberek különbözőképpen beszélnek. A különbségek nemcsak negatívak.