Bővebb ismertető
Bevezetés helyettHosszú évtizedek óta foglalkozom az erdélyi magyar irodalom múltjával és jelenével, és kisérem figyelemmel az erdélyi magyarság életét. Nem csak távolból: innen, Budapestről, a sajtóhírek és a baráti híradások nyomán, hanem közvetlen közelből is, hiszen az utóbbi esztendőkben rendre vagy másfél hónapot töltöttem erdélyi magyar közösségekben, Kolozsváron, Nagyváradon, Szatmáron és a Székelyföldön. 1969 óta járom a magyar Erdély tájait, és ezeket a látogatásokat csupán egy alkalommal akadályozta meg hosszabb kényszerű szünet, ugyanis 1983 és 1990 között ki voltam tiltva Románia területéről, egy memorandum aláírása miatt, amelyben hetvenegy magyar értelmiségi tiltakozott az erdélyi fiatal értehniség prominens képviselőinek (közöttük Szőcs Gézának) a rendőrségi zaklatása miatt. Az 1982. november 20-án keletkezett memorandum meglehetősen széleskörű nemzetközi nyilvánosságot kapott, számos nyugati rádió és újság ismertette, és tudomásom szerint az úgynevezett európai enyhülési folyamat" madridi értekezletén is szóbakerült. Ez okozta a kitiltásokat. Természetesen ezekben az években is lépést tudtam tartani az erdélyi magyarság közösségi életének eseményeivel.így azokkal az eseményekkel is, amelyek az 1989 decemberi romániai átalalailásokat kísérték: Temesváron, Bukarestben, illetve az erdélyi városokban. A nyolcvanas évek végén mindenképpen indokoh aggodalommal, sőt valóságos szorongással figyeltünk Erdélyre, hiszen a román diktatúrának az az erőszakos politikája, amely az állam etnikai ,Jiomogenizációjának" kegyetlen rögeszméjét kívánta átültetni a valóságba, végső kifejletéhez érkezett, és féhii lehetett attól, hogy Ceausescu nevéhez fűződő zsarnokság az erdélyi magyarság szétszórásához és felszámolásához kezd. Rendre szüntették meg a magyar iskolákat, szigort koriátok közé kényszerítették a magyar kulturális intézményeket (lapokat, folyóiratokat, könyvkiadókat), és napirendre került az úgynevezett falurendezés" eszelős terve, amely az erdélyi magyar közösségekre kí-