Bővebb ismertető
Előszó
1956 sokat vitatott, elátkozott és eszményített eseményei még ma, 60 évvel a fon-adalom kitörése után sem teljesen tisztázódtak. Értékelésében - bár a rendszerváltás óta közelebb kerültünk a tárgyilagos értékeléshez - ma is jelentős különbségek vannak.
Nehezíti a tisztánlátást, hogy a forradalom napjai mást jelentettek a fővárosban, mást az ország nagyvárosaiban; egészen mást a csendes kisvárosokban és mást a falvakban.
- Szarvason nem történt semmi. Erről akartok könyvet ími? - hangzottak kétkedő vélemények e könyv megjelentetése kapcsán.
Való igaz: itt nem volt fegyveres harc, nem volt kommunistaüldözés, és nem volt véres leszámolás sem. De itt is megindult a demokratizálódás folyamata, itt is volt megtorlás. A szarvasi események -ha lassabban is - követték az országos eseményeket. Ezeket próbáltuk rögzíteni. A szerkesztőség munkáját megnehezítette, hogy a korábbi, személyekhez kötött dokumentumokat - a számonkéréstől való félelem miatt - megsemmisítették vagy elkallódtak. Képanyag -úgy tűnik - nem maradt fenn a forradalom napjaiból a városban. Maradt azonban jó néhány értékes, hivatalos dokumentum, amely segített az események tárgyilagos feltárásában.
Könyvünkben háromféle szövegtípus szerepel. A tanulmányok a fennmaradt dokumentumok és emlékezések alapján rekonstruálják a történteket. Csak azok az adatok és tények kerültek a szövegbe, amelyek dokumentumokkal igazolhatók, vagy több, egykori résztvevő egybehangzó közlései nyomán valószínűsíthetők. A bizonytalansági tényezőket jelezzük. Az egykori dokumentumokat szövegkritikával kezeltük, a fellelhető pontatlanságokat kiküszöböltük. A bizonyíthatóan elfogult dokumentumokat megkülönböztetett szövegkritikának vetettük alá, de a tényanyagát felhasználtuk.
A fontosabb dokumentumokat eredeti formájában közöltük. Szövegük tartalmát és stílusát érintetlenül hagytuk, a helyesírási hibákat javítottuk. Néhány közülük fénymásolat.
Ezeket egészítik ki az emlékezések, amelyek olykor hézagosak, olykor homályosak, olykor pontatlanok is, hiszen az emlékezés szelektív folyamat. A visszaemlékezések ellentmondásait nem küszöböltük ki, tiszteletben tartottuk az emlékezők szavait. Ebből következik,