Fronthatás (dedikált) [antikvár]

Básti Juli színművésznek dedikálta a szerző, Marton Mária
Korunkban, mikor az új drámaíró mintha mindjobban nyelvi játékokba, posztmodern absztrakciókba igyekezne a mondanivalóját - gyakran inkább filozófiai, semmint életszerű mondanivalóját - átkódolni, Marton Mária látja a mindennapi élet félelmetes drámáit. A drámaivá emelt, mégis a valósághoz kötődő gyűlölködést, csalást, szemérmes vagy ostoba szeretetvágyat, hazudozást, hatalmi harcokat - pesti bérházak szintjén. Mondhatnánk, örömmel, hogy a téma örök: Antonius és Cleopatra egy pesti bérházban. Talán nem is olyan eszelős összehasonlítás, mint amilyennek első pillanatban látszik. És semmiképpen nem akarja azt jelezni, hogy Marton Máriát nem érintette meg az elvont, filozofikusabb ábrázolás lehelete. De végső inspirációja a szenvedélyekkel teli, mai valóság. Hubay Miklós írja a színpadról, hogy „Ott szokott álarcot öltve vallani a szenvedély." Igaz ez, a darabokat tekintve, Marton Mária műveire is. De olykor az az érzésem, hogy itt a köznapok álarcát levetve „vall a szenvedély". Vagyis: az én olvasatomban ezek a darabok különös lírai vallomások is. Nemcsak a szerző, hanem mindnyájunk lírai vallomásai. Lehullik rólunk az álarc. De nem hámlik le a szenvedély.