Furcsa pár-beszéd (aláírt) [antikvár]

Táblák felső sarkai megnyomódtak. Oldalsó lapélek és több oldal oldalsó széle kissé beázási foltos.
Előszó és bevezető helyett egy történet. Néhány napja félelmetes látványban volt részem. Az Orfűn is átfolyó Toplica patak folyásában és a partjain tekergő turistaúton futottam a Lóri kulcsosház irányába. Alig száz méterre voltam a Vágottpusztára vezető út elágazásától, amikor a patak túloldalán álló, hatvan-nyolcvan évesre saccolt bükk dőlni kezdett, gyökereit recsegve-ropogva kiszakítva és széttépve, roppant súlyánál fogva kidöntve, és maga alá temetve a tőle mintegy négy-öt méterre álló, hasonló korú, termetes bükköt. Rettenetes zuhanással dőltek keresztül a Toplicán, ágaik által egymásba gabalyodva csapódtak a földre, lekaszabolva a dőlés irányában lévő más fák ágait. Ott hevertek előttem, mint két lövést kapott óriás. percekig álltam az évtizedeket megért, egyik percről a másikra kimúlt famatuzsálemek előtt, megbabonázva. Már láttam magam előtt az ügyes kezű erdészeket, már hallottam a láncfűrész fülsiketítő hangját, és láttam a bükkök méretes darabokra vágott törzsét és ágait. Sorsuk beteljesült. Pár nap múltán ismét arra futottam. A hatalmas fák még mindig ott hevertek, egyfajta természet formálta hídként, mintegy egymást erősítve, és láttam, ahogy a Lóri felől Orfű felé tartó erdőjárók billegve egyensúlyoznak át rajtuk a Toplica egyik partjáról a másikra.