Furcsa párok (dedikált példány) [antikvár]

Tűnődéseink első korszakát idézi fel ez a könyv. Kíváncsian figyelni kezdtük őket, s rejtélyes, zárt világnak láttuk ekkor a homoszexuálisok világát. De rögtön észrevettük azt is, hogy gondjaik iránt egy-két éve már nemcsak azok érdeklődnek, akik magukban vívják álmatlan éjszakákon és megalázott nappalokon küzdelmüket a Démonnal...! Szeretnénk megérteni érzékeny titkaikat; ám úgy láttuk, hogy az előítéletek nyomán többnyire még idegennek tartják őket, e furcsa párokat. Gyakran éreztük, hogy a társadalom, ha kíváncsi is, nem eléggé türelmes irántuk. Hagyomány, hogy az erkölcs nevében a homoszexuálisok ellen fordul néha a közhangulat. A legjobb esetben is enyhén utálkozva elfordulnak tőlük még azok is, akik egyébként megérthetnének valamit az ösztönöknek ebből a különös üzenetéből... A középkorban az eretnekek sokszor idézett s gyűlölt bűne volt ez. Mindennaposak voltak a kivégzésükről szóló élveteg-szadista híradások: "Hogy szenvedő lelkület legalább a kínhalállal megmentsék, elszakítván bűnben fetrengő testüktől". Ez a magyarázat volt az egyetlen "jogi igazságszolgáltatás", amire számíthattak... Hosszú volt a szenvedések útja. 1954-ben az angol parlament egy különbizottsága fogalmazta meg az új szemlélet alaptételét: A homoszexualitás se nem bűn, se nem betegség: a gyermekkortól kezdve folyamatosan kialakuló, sem akarattal, sem orvosi beavatkozással meg nem szüntethető állapot... A nemi élet egyik változata csupán, még ha az egyén számára gyakran több szenvedéssel jár is, mint az összes többi változat együttvéve...