Gödöllői séták (dedikált példány) [antikvár]

Sétákra csalogatja olvasóit ez a könyvecske. Sétákra térben és időben, hogy felfedezzük Gödöllőt, a várost, amelyben élünk, ám amit - hogy igazán otthon érezhessük magunkat benne - kellőképp mégsem ismerünk. Arról a Gödöllőről, amelynek kastélya, a Grassalkovichok egykori pompás palotája királyi üdülő, majd kormányzói rezidencia volt, közben pedig (habár kis időre ) Windischgraetz, Kossuth és Stromfeld Aurél főhadiszállása is, talán eleget hallottunk. Gödöllő ismertté vált művészei révén és a cserkészek 1933-ban megrendezett világtalálkozójának színhelyeként is, sőt úgy is mint a fővárosi polgárság kedvelt kirándulóhelye, nyaralófaluja. Ám hogy a különböző rendű-rangú vendégeket vonzó - olykor még letelepedésre is csábító - Gödöllő romantikus felszíne alatt, hol és hogyan éltek a helybeliek, a kisemberek, arról igen keveset tudunk. Az ő világukat mutatja be nekünk Szántai Sándor. Megbízható, sokoldalú idegenvezetőnek bizonyul. Ha röviden kellene válaszolni arra, hogy miért érdemes útitársául szegődnünk, mi hitelesíti az ő városképét, azt felelnénk, hogy helyismerete és látásmódja. Helyismerete egy születése óta itt élő, mindent jól megfigyelő, mindenre jól emlékező ember sajátja. Ismereteinek gyökerei azonban egy emberöltőn túli messzeségbe nyúlnak - a vincellér, erdőkerülő, paraszt és iparos ősök - történelmet hordozó múltjába. Az általuk tapasztaltak, a tőlük hallottak, úgy is mondhatnánk hát, hogy a régen halottak is életre kelnek írásaiban. Látásmódja pedig a közösségi gondokat magáévá tevő, realista munkásemberé. Akit nem téveszt meg a látszat, akit szakmája - az esztergályos mesterség - is éleslátáshoz, a körültekintő, pontos munkához szoktatott. így veszi szemügyre a múltat és a jelent, jobban mondva a múltat a jelenben, egyszerre láttatva azt, ami volt és ami van, jól érzékeltetve azt is, hogy a változás és a fejlődés nem okvetlenül jelent egyet. Fogékonyan mindarra, ami örvendetes vagy nyugtalanító, biztos kézzel vezet minket városrészről városrészre, sőt házról házra, jó ismerősként ajtót nyitva az ottlakókra is. Régi piacok, vásárok, lakodalmak hangulata, kertek, parkok féltett varázsa, mesterségek, mesterek tisztes emléke, a háborús idők megannyi élménye, közéletünk sokféle gondja, az egykori kisdiák megfigyelései és a ma már nyugdíjas nagypapa tapasztalatai egyként tápláló forrásai szerzőnk íráskedvének, azonos értékű összetevői a kötet sokrétű tematikájának. Városismeret, természetismeret, emberismeret, hagyományok és szakmák ismerete imponálóan tükröződik a kötetében.