Golyónyomok (dedikált) [antikvár]

A szerző dedikációjával.
- Koronás köztársasági címer - húzta el a száját Nébald. - Vissza az abszurdumokhoz. Horthyhoz, a lovastengerészhez. Ádámot tulajdonképpen nem zavarta a korona. Azon töprengett, a tetején az a csálé kereszt még szívet melengető is. Jól kupánvágott bennünket a történelem. Az viszont bizonyos, hogy ötvenhat szimbóluma a korona nélküli Kossuth- címer volt. Aki az évfordulóján koronás címerrel tüntet, látványossá teszi, hogy hazudik. Nem az a forradalom kell neki, hanem valami más. - Abszurdum az egész - mutatott a Parlament lépcsőjén szónoklókra. - Éljen a kommunista Nagy Imre, de vesszen minden kommunista. Éljen az ötvenhatos forradalom, ahol minden párt szocialista programot hirdetett, az üzemeket munkástanácsok irányították, és mindenki semlegességet akart. De vesszen a szocializmus, kerüljenek az üzemek magánkézbe, s az ország csatlakozzék a NATO-hoz. Akkor már otthagyták a tüntetést. Üres utcákon bandukoltak a taxiállomás felé. - Szász Tamásék karosszékben, keresztbetett lábbal szerzik meg a hatalmat. Zárt ajtók mögötti alkudozásokkal - magyarázta Ádám Nébaldnak. - Tőlük nem tellett ki egy forradalom. Hát ellopják a miénket, az ötvenhatost.