Gyönyörű november (dedikált példány) [antikvár]

Részlet a könyvből: Nino szinte eszét vesztve csókolta az arcát, nyakát, mellét; egyszer csak érezte, hogy Cettina puha szája a szájára tapad, s mintha az egészet csak álmodná, az asszony megfogja az ágyékát. - Tényleg megbolondultál. Mit akarsz? - suttogta Cettina alig hallható hangon, aztán kinyújtotta karját, és eloltotta a lámpát. Nino a ráboruló sötétségben érezte nagynénje könnyű, tiszta izzadságszagát, amely egybekeveredett a púder illatával; vadul csókolta az asszonyt; Cettina magához ölelte, aztán szétvetette lábát, teljesen átadta magát neki; kezével segítette, hogy könnyebben hatolhasson testébe.