"Ha a mosolyok elapadnak..." (Dedikált) [antikvár]

Szerző által dedikált példány, fedlapja kopottas.
...van-e remény arra, hogy nemcsak halni kell, hanem élni is lehet ebben a "csontig csonkuló hazában", és a lét nem téboly lesz, ahol a negatív holnapot csupán vérrel kiköpött pecséttel lehet hitelesíteni? Bízhatunk-e abban, hogy az idegenség, a semmi hidege nem kísért annyi embert álmában és ébrenlétében, s nem kell naponta "öldöklő angyalokkal" küzdeniük? ...kiken is múlik valójában, hogy a hazában mindenki igazi otthonra leljen, és ne egy bekötött szemű kötéltáncos rideg félelmével sasszézzanak ég s föld között libegve az elrongyolódott hitű magyarok. Nem lehet mindenki naprakészen halandzsázó vagány, köpönyegforgató szélhámos. Akadnak olyan "kótyagos" honfitársaink is, akiknek mások sorsa is fáj. ...bár a különböző nehézségekre sehol nincs társadalmi méretekben ható antibiotikum, de legalább próbálnának gátat vetni e "gyilkos önvédelem" áradatának. Nietzsche szerint: "Az élet minden sebére vigaszt ad a halál gondolata, és az öngyilkosság perspektívája nem egy nehéz éjszakán segít keresztül." Ám ezt az elvet megoldásként deklarálni annyi, mint egy országot lelki siralomházba terelni, s engedni, hogy az életigenlő parancs tovább süllyedjen az abszolút nulla felé. ...az ilyen jégvigyorgású, "darázs-szózatú" politikai kannibalizmus miatt hűlnek ki idejekorán az öröklét igényű szívek, lesznek a mindenből semmik. Mikor lesz vége a koporsós éveknek? Mikor lesz vége annak, amit a hazai költő, Veres Miklós ír: "annak lehet csak igaza, kire már ráomlott laza göröngyeivel a haza". Mikor nem kell már minden esztendőben ötezer fátyolt borítani az önmaguk hóhéraivá lett holtak arca fölé?