Hadijátékok (dedikált, aláírt) [antikvár]

A szerző által aláírt.
A szerző írja könyvéről: Egyszerre három - immár könyvritkaságnak számító - vidám poémát tart kezében a Kedves Olvasó. 1967-ben egy, jókedvemben írt elbeszélő költeményem jelent meg a Zrínyi Kiadónál: a Pityeri, vagy teljes címén: Játékos versezet Pityeri Harckocsizó hihetetlen, ám többnyire hősies kalandjairól. Már a szokatlanul hosszú cím is jelzi a kötet tartalmát: egy talpraesett ifjú sorkatona domborításait a hatvanas évek néphadseregében; hősünk kapcsolatát a Zsófinak becézett tankkal, s később az anyává lett Ezred Leányával. A kötet gyorsan elfogyott, s a Pityeri hangjáték-változatát - Avar István avatott tolmácsolásában - többször megismételte a Magyar Rádió. Talán a Pityeri sikere (vagy az én repülés iránti olthatatlan rajongásom) az oka, hogy e könyv második részében, a Sólymok között egy verébben, utasként már egy harci gép fülkéjében kucorgok, s elragadtatásomban (vagy rémületemben?) a botkormányba kapaszkodva szűkített harci fordulóra kényszerítem a gyanútlan repülőgépet. Vagyis: kitartóan kérvényezett miniszteri engedély birtokában - a szokásos repülőorvosi megkínzatást s a földi gyakorló katapultálást túlélve - egy félórás gyönyörűség részese lehettem Szolnok légterében. Mindezek után szinte már törvényszerű, hogy 1976 nyarán, valahol a Szovjetunióban, egy monumentális sivatagi lőtér homokját taposom változatlan lelkesedéssel. Ideiglenes hadnagyi rangban (és egyenruhában) egy magyar légvédelmi rakétaalegység tajgaként voltam részes egy laktanyaoázis mindennapi életének. Lenyűgözve figyeltem - különösen az éleslövészet napján - a földalatti harcálláspont villámgyors parancsait, majd a hatalmas rakéták célrafordulását, gyomortépő, dübörgő indulását és pusztító találatát a fellángoló égen. Sivatagi élméyneim naplója a kötet harmadik könyve: a tűzpecsét az égen.