Hagyományápolás és megújulás (dedikált példány) [antikvár]

A szerkesztő előszava Az 1981-82-es tanév a KLTE Magyar Nyelvtudományi Intézete (Magyar, illetőleg Finnugor Nyelvtudományi Tanszéke) számára az évfordulók időszaka volt. A véletlen úgy hozta, hogy az intézet minden korábbi professzorának életpályája kerek évszámot kínált a megemlékezéshez: kinek születése, kinek halála, kinek debreceni működése figyelmeztetett bennünket a hagyományápolás szép kötelességére. Ezért terveztük el egy közös emlékülés megszervezését "Debreceni Magyar Nyelvészeti Napok" címmel. A kari, egyetemi és minisztériumi egyetértés mellé sikerült megszereznünk a Debreceni Akadémiai Bizottság, a Magyar Nyelvtudományi Társaság, a TIT Hajdú-Bihar megyei szervezete és a debreceni Városi Tanács támogatását is, így kerülhetett sor a háromnapos emlékülésre 1981 november 12-14-én. Nagy örömünkre szolgált, hogy az elSíadó-konferencia nemcsak helyben, hanem országosan is élénk érdeklődést keltett: szakmai és baráti találkozójává vált nemcsak a helybeli és Debrecenből elszármazott szakembereknek, volt egyetemi hallgatóknak, hanem szinte az egész magyar nyelvtudománynak. Ha előadást nem tartottak is, eljöttek és egy-egy ülésszakon való elnökléssel vállaltak részt a konferencia munkájában olyan jeles tudósaink,mint Benkő Loránd, Imre Samu akadémikusok és mások. Az elhangzott előadások egyik része megemlékezés jellegű volt: a tanítványok idézték fél Pápay József, Csüry Bálint, Bárczi Géza és Papp István emlékét. Más felszólalók a méltatás mellett az ünnepeltek életművének vagy egy-egy fontos kutatási területének mai értékelésével, nyelvtudományunkba való beépülésével foglalkoztak. Az előadók harmadik csoportja kifejezetten szakmai nyelvészeti kérdéseket tárgyalt, olyanokat, amelyek azért valamilyen módon kapcsolódtak néhai professzoraink működéséhez. Az előadásokat hozzászólások, eszmecsere, olykor élénk vita követte, s ez a rendezvénynek valódi konferencia-jelleget adott.