Halálaim árnyékában fényében (dedikált) [antikvár]

Akik még élünk, hajdani "húszévesek", megmaradtunk az új magyar időszámításnál, ahhoz igazítva lépteinket, tisztességünket, tartásunkat. Az új magyar időszámítás - és egy kissé a világé is! - 1956 őszétől folytatódik. Szegényen és félretolva is mi vagyunk a leggazdagabbak. Bennünket kárpótol, és nem tehetősség, hanem dúsgazdaggá tesz az a soha nem halványuló emlék és tény, hogy részesei lehettünk e könyörtelen, gyilkos században az egyik legigazságosabb küzdelemnek, amit nemzet elnyomás ellen valaha is folytatott. Mert győztes szabadságharcunk, amely éppen letipratása által magasztosult fénylő, történelmi magasba, lett világító példává. S ennek fényében látható a mi arcunk is mindörökre. Ennél többet nem juttathat számunkra vagyon, kitüntetés, nem juttathat ember, sem Isten. Méltóságos sors jutott nekünk az emberi, a magyar létezésben, és ezt életünk egyetlen pillanatában sem felejtjük el. Emberi csoda részesei voltunk, amely édes suhancok halált megvető bátorságától tündökölt, s egyszerre gyúlt csillagfénnyé fölöttünk és emlékező gyertyavilággá a földön. Fiúarcuk, mint kistestvéreinké, úgy ragyog a múltból, most már örökké egyidősen, elénk kerülve az időben. Megőrző erő tehát még az emlékezés is. Szent tanúsítványa annak a kivételes világpillanatnak, magyar hősiességnek, amely mindannyiunkat nemesebbé tett és az országos nagyobbá a világban. Ennek az eszmének hitvallásához kíván hozzájárulni e kis könyv. Arra ösztökélve az olvasót, hogy Trianon sötét árnya ne tartsa távol egymástól sehol se a magyarságot, hanem együtt valljuk, egy nemzettest akarásával: nem mi vagyunk Európa adósai! Európa tartozik nekünk, persze, ha képes önmaga méltó magasába emelkedni és felismerni az európaiság lényegét a jövőben is! Induljatok hát vándorútra szavak, gondolatok, verssorok, és keressétek meg e jegyben szövetségeseinket; az igazságért ma is elszántakat e hazában és a nagyvilágban.