Háromperhármasok (dedikált példány) [antikvár]

ÉN MŰVÉSZ AKARTAM LENNI A maga idejében a propaganda az ezerkilencszázhatvanas-hetvenes évek Magyarországát úgy próbálta feltüntetni, mint az úgynevezett szocialista blokk" legvidámabb barakkját", ahol - mondták elégedetten egymásra kacsintva a párttagok - afféle gulyáskommunizmus" jött létre. Ez azt akarta sugallni, hogy a Szovjetunió gyarmatai közül nálunk a leglazább az ideológia hámja, s viszonylagos jólét uralkodik. Utóbbi abból állt, hogy a hatalomhoz lojális állampolgárnak már reális lehetőséget jelentett egy kis telek, vagy egy - előre kifizetett, s négy-öt évnyi várakozás után kiutalt - Trabant személyautó megszerzése. Kádár János - az ország első embere és az 1956-os forradalom árulója - ekkoriban mondta ki azt is, aminek egészen addig - sőt! ha jól megnézzük, nagyrészt ezután is - csak az ellenkezőjét tapasztaltuk. Ez pedig így hangzott:Aki nincs ellenünk, az velünk van."Vajon miként élte meg mindezt az éppen ezekben az években felnőtté váló ember, aki joggal hihette, hogy az ötvenes évek szörnyű terrorja már soha nem tér vissza, és még élt benne '56 néhány napos szabadságának gyermekkori emléke?Én 1956-ban 9 éves voltam, s miután az események sűrűjében lévő, akkori Mártírok útján, a mai Mechwart tér mellett laktunk, volt mire visszaemlékeznem. Ezért a hatvanas évek magyar világát - amelyet elsősorban is a látszólagos amnézia és a mindent benyálazó hazugság jellemzett - nyomasztóan kilátástalannak, szürkének és undorítónak éreztem. De ugyanilyennek éreztem a gimnáziumot is, ahová jártam, s amelynek elvégzése után nem vettek fel egyetemre.Visszatekintve felnőtté válásom kezdetére, elmondhatom, hogy életutam elég valószínűtlenül indult, amelyben főként félreértések és csodálatos, gondviselésszerű véletlenek játszották a fő szerepet. Már az is félreértés volt, hogy gyermekként - nem lévén tisztában alapvető képességeimmel - tudományos pályára készültem. Ornitológus akartam lenni. Szenvedélyesen jártam a természetet.